Vigyázó szemetek Montpellier-re vessétek!
A francia közigazgatási reformmal Okcitánia néven létrejött régiónak egyértelműen Toulouse a központja. Toulouse-ról sokkal inkább a művészet, vagy a repülőgépgyártás jut eszünkbe, ugyanakkor a „rózsaszín város” büszkén viselte 2023. év Európai Borászati Fővárosa címet. Gaillac, Montbazillac, Bergerac és a büszke Baszk borvidék mellett ide sorolom Armagnac-ot is.
Okcitánia 2016-os létrehozásával egyben Európa legnagyobb borrégiója jött létre:
- Közigazgatási területén a borszőlő tájalkotó kultúra: a Pireneusok lejtőin elterülő 50.000 ha borszőlő ültetvény mellett a Földközi-tenger észak-nyugati öblében található Languedoc-Roussillon borrégióban további 226.000 ha-on művelnek borszőlőt. Ez viszont már jelzi, hogy az új közigazgatási régió szőlészeti és borászati központja egyértelműen Montpellier.
- Montpellier a francia és az EU első számú szőlészeti-borászati kutatási és innovációs központja. Tulajdonképpen Európa szőlő-bor klasztere jött létre az elmúlt évtizedekben Montpellier vonzáskörzetében: Agráregyetemének képzési portfóliója a szőlő-bor ágazat minden részterületét felöleli, és közismerten a világ öt legjelentősebb gazdasági kutatási központjaként tartják számon. Az agglomerációban található a világ legnagyobb ampelográfiai gyűjteménye a Domaine Vassal, az INRA legnagyobb borászati kutatóközpontja Peche-Rouge és önálló intézetként az Institut Francaise de la Vigne et du Vin. Az oktatás-kutatás és az ágazat gazdasági jelentősége biztos alapot jelent a szőlészeti és borászati beszállító iparnak és a szolgáltató szektornak.
- Montpellier a büszke és erős emberek világa. Nem a foci, hanem a rögbi világa. A látszólag békés tájon nem csak a mediterrán nyár okoz forróságot. Ezen a tájon több borászati felkelés, társadalmi ellenállás bontakozott ki az évszázadok alatt. Nem riadtak meg sem uralkodóktól, sem politikusoktól, de az annál is hatalmasabbnak tűnő multinacionális tőkétől sem.
Szervezettségük erőteljesen kötődik a szövetkezetek világához. Itt a szövetkezet egyértelműen több, mint termelési szerveződés. A nyílt szakmai, társadalmi viták helyszíne. A látszólagos lassabbnak tűnő döntéshozatalt értéknek tekintik, mert a megszületett döntéseikben szerteágazó, kiforrott, átgondolt választ képviselnek. A meghozott döntések ugyanis a termelői közösség kollektív bölcsességét testesítik meg, melynek központi értéke az EMBER, azaz a szőlőtermelő családok boldogulása. Bármilyen nézetkülönbségek is vannak, de abban biztosak, hogy megosztottsággal csak veszíthetnek a piacon. Az önállóság csak pillanatnyi személyes érdek, ami ma előnyösnek tűnhet, de holnap már biztosan a visszájára fordul.
A közösségi építkezéshez bátorság és hit kell. A bátorság nem csak a forradalmi hevületben körvonalazódik, amikor megnyitják a spanyol vörösboros kamion csapját, vagy harciasan fellázadnak a kereskedelmi láncok ellen. Bátrak olyankor is, amikor egymás szemébe nézve kell döntések mellett érvelni. A hit megtestesülése a társaik segítése olyan helyzetekben, amikor a Teremtő állít kihívás elé egy-egy családot. Bátrak továbbá ahhoz is, hogy akár 99 évre szövetkezeti tagságot vállaljanak egyúttal dédunokájuk nevében.
A már-már filozofikus megközelítés nem véletlen. Arra keresem a választ miért éppen Montpellier ad otthont minden második évben Európa és a Világ egyik legnagyobb szőlészeti, borászati technológiai kiállításának. Hogyan tudott ez a francia nyelvet továbbra is okcitán dialektusban beszélő közösség egy regionális jellentőségű kiállítást világeseménnyé fejleszteni.
Abban biztosan egyet értünk, hogy Montpellier közlekedése nem tartozik azon tényezők közé, amely elősegítette a rendezvény fejlődését. A város egykori diákjaként átélt hazautazási élményekkel szembesültem 15 évvel későbbi utazásom során. Montpellier ugyanis Barcelona, Marseilles, Nizza, Toulouse és a TGV vonal megnyitása óta Párizs reptereivel versenyez. Bár a legtöbb nagy légitársaságnak már van átszállással járata Okcitánia fővárosába, de Magyarországról továbbra is Nizza és Barcelona jelent valós alternatívát. Onnan meg ki-ki pénztárcája, ideje és türelme szab határt.
„Az idő nem változik, csak mi változunk.”
2009-ben Sidlovits Diána munkatársammal és egy magyar delegációval voltunk jelen az UbiFrance meghívásából. Akkor arról zajlottak a tárgyalások, hogy a magyar borászatok a megnyíló EU-s forrásokkal a legkorszerűbb borászati eszközöket vásárolhassák meg. Ne a „levetett elegancia” kerüljön újbóli legyártásra, hanem a minőséget garantáló, összehangolt gépsorok a megfelelő szervízhálózattal.
2009-ben pezsgett a borászati gépesítés. Ekkorra vált általánossá az élelmiszeripar HACCP követelményeinek adaptálása a borászatba. Ekkor jelentek meg például az elektronikus vezérlésű eszközök, a védőgázok és kontrolált oxigénbeviteli rendszerek, az optikai válogatóasztal. Azok a technológiai finomhangolások és innovációk, melyek hozzájárultak az ágazat minőségi és hatékonysági versenyképességét.
Az ágazatot egyszerre nyomasztotta ugyanis a kereskedelmi láncok egyre szigorodó minőségbiztosítási rendszereinek elvárásai, melyek teljesen új szemléletet jelentettek pl.: a pincei higiéniával szemben. Ezzel egyidőben pedig begyűrűzött a marketing szemlélet, mert a fogyasztók elvárásokat fogalmaztak meg a borral szemben is. A borfogyasztás mennyiségi visszaszorulásával egyidejűleg az öntudatára ébredt fogyasztók és különösen az új borfogyasztó nemzetek nem fogadták el azt a borstílus diktátumot, ami elsősorban az óvilági bortermelő országokra volt jellemző. A modern borfogyasztók számára a bor élvezeti termék lett. Minőségét nem nehezen érthető történetekre akarta alapozni, hanem személyes ízlése alapján válogatott az egyre szélesebb borpalettáról. Az étkezési szokások változásának egyik következménye, hogy a gyümölcsösebb, könnyedebb borok felé fordultak a fogyasztók. A bor forgási sebessége még a legnevesebb borvidékeken is lerövidült.
Ebben a helyzetben kellett megteremteni azt a kapcsolati hálót, amivel a feltörekvő magyar borászatok nem csak be tudták hozni a technológiai lemaradásukat, hanem azonnal az élvonalba tudtak lépni. A kérdés mai szemmel automatikusnak tűnik, de ne felejtsük el, hogy húsz évvel vagyunk a COCOM listák rendszerétől. Az EU bővítés után pár évvel egy gazdasági válság ellenére valódi verseny volt valamennyi beszállító között és hazánkra nagy fejlődési potenciálú országként tekintettek a gyártók. A SITEVI alatt folytatott tárgyalásokat termelői tanulmányutak követték, melyek olyan beruházásokat eredményeztek, amiről kezdő szakemberként álmodni se mertem volna.
A magyar borágazat beruházási éhségét segítettük elő például a BUCHER-VASLIN és a PELLENC gyár látogatásával. Ekkor szaktolmácsként lehetőségem volt megfigyelni azt a nyíltságot, amivel minden esetben a pincészet által ismert technológia helyett a legújabb újításokra megvásárlására bíztatták a gyártók a magyar szakembereket.
2023-ban a Francia-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kereste meg a HNT-t egy olyan együttműködési csomaggal, melynek egy fontos kiinduló állomása volt a SITEVI kiállítás. Mert ma jobban figyelünk Montpellier-re, mint korábban tettük. A felvezetőben részletesen bemutatott innovációs klaszternek ebben fontos szerepe van, amit egy-két példával szeretnék szemléltetni.
2009-ben korábbi témavezetőm prof. Dr. Etienne Montaigne meghívására mentem el az INRA standjára. Tanár úr gazdasági kutatási eredményének első példányait kóstoltuk, nevezetesen a csökkentett alkoholtartalmú és alkoholmentes borokat. Agrárközgazdasági tanulmányaim alapján értettem, de fintorogva kóstoltam a tételek. De ezzel nem csak én voltam így. Az INRA-SUPAgro standon inkább csak udvariassági látogatást tettek a legnagyobb notabilitások, és hallgatták a rezisztens fajtanemesítéssel és alkoholkivonással foglalkozó kutatók „okoskodását.”
2023-ban pedig várólistán álltak sorban a borászatok képviselői, hogy megkóstolhassák az INRA rezisztens fajtáinak tételeit, valamint az alkoholcsökkentett és -mentes tételeket. Hiszen újra nagyot fordult a világ.
Etienne megfogalmazása szerint a kilencvenes évek végétől többé már nem az agrárium irányítja az Unió agrárszabályozását, hanem a városok lakóinak elvárásai. Ennek a világát éljük ma, amikor a fogyasztóvédelem, a környezetbarát termelési ideológia, valamint az alkoholpara kihívásaira kell választ találnunk a digitális technológiai forradalom közepette.
A legnagyobb élmény éppen ebédidőben ért, de nem gasztronómiai értelemben. Az IFV görög kutatási programjával kapcsolatban volt egy előzetes megbeszélésünk abban a pavilonban, ahol valamennyi francia borrégió borászati szövetkezeteinek regionális szövetsége egy-egy standdal volt jelen. Hasonlóan a hatóságok is, valamint az összes kutató és oktatási intézet egy-egy kisebb, másodlagos standdal. Először nem értettem a szövetkezetek jelenlétét, hiszen a kiállításon borkereskedők nem vesznek részt. Ebédidőben viszont megértettem, mert a külföldiek számára érdektelen pavilon megtelt francia termelőkkel. Ekkor döbbentem rá a SITEVI sikerének zálogára. A siker alapja, hogy a termelő nem csak célcsoportja, hanem alakítója a kiállításnak. A SITEVI sikere az ilyen statisztikai számokban nem kifejezhető és a hivatalos programban nem szereplő eseményekben gyökerezik. A szövetségek, szakmai szervezetek vezetői azért voltak jelen, mert egy termelőknek fontos kiállításon természetes a jelenlétük. Az elsődleges cél a termelőkkel való közvetlen kapcsolat, ahol bárki elmondhatja véleményét. A kapcsolattartás nem a pulpitus biztonsága mögül történő előadásokra korlátozódik. Az ebéd pedig ennek a helyszíne és eszköze.
Így megértettem azt is, hogy a szervezők ebédmeghívásának helyszínéül szolgáló étteremi részben – jellemzően egy nagy lépcsőfeljáró alatt kialakítva – jószerivel csak idegen nyelveken beszélő személyeket láttam. Erre nem a 60 országból érkező látogatók okozta bábeli zűrzavar jelenti a közvetlen választ. A francia prominens személyek hiányát első sorban a pavilonban zajló szakmai találkozó okozta. Mert a SITEVI fejlődését, szakmai értékét az a szellem műhely jelenti.
2023-ban teljesen más hangulat övezte körül a SITEVI-t. Egyértelműen nem pezsgett úgy a világ, mint 2009-ben. Akkor egy innovációs korszak kiforrott termékeinek eladása pezsdítette a levegőt. Ekkor indult az EU nemzeti boríték támogatási programja. Business as usual.
Ma sokkal inkább egy rácsodálkozás és kivárás időszakát éljük. Látványos változás a szőlőtermesztés gépesítésében mutatkozik meg. Jelenleg kettő irány látszik: a legegyszerűbb adaptáció a meglévő belsőégésű motorok hajtástechnikájának cseréje elektromosra.
Viszont a SITEVI rámutatott arra, hogy a digitalizáció egy teljesen új korszakot indított el. Ennek az új korszaknak a hajnalán járunk. Úgynevezett „okos” technológiák részeként „okos” gépek fejlesztése zajlik. Ezek mind a szőlőtermesztés, mind a borászat területén forradalmi újításokat hoznának.
A kézi munkaerő kiváltása önjáró eszközök bevezetésével a borászatban már valóságos eredményeket mutat különösen a hatékonyság tekintetében. Az autógyárakban használatos robotokra hasonlító gépek teljesen átalakítják a borászatról alkotott képünket. Egyúttal a mérethatékony termelési szerkezetre ösztökéli a borászatokat. Egyértelműen javította a francia borászatok termelési hatékonyságát és a termékpalettát: több szövetkezet a fejlesztések eredményeként magasabb hozzáadott értékű termékekkel jelent meg a piacon.
Hamarosan a szőlőtermesztésben is olyan önjáró elektromos hajtású gépek jelenhetnek meg, melyekhez hasonlót talán gyerekkoromban a Mézga Aladár kalandjai rajzfilmben láttam.
A változások eredményeként még okszerűbb lehet a talaj-, a növényvédelmi és a fitotechnikai munkák szervezése. Ennek hatásaként mérséklődhetnek például az erózió, a defláció hatásai, csökkentve a hatóanyagfelhasználást és az ágazat kézi munkaerő igényének szezonalitását.
A gépesítésnek mi lesz az emberre, a vidéki közösségekre gyakorolt hatása? Ezzel kapcsolatban már szkeptikus vagyok. Még csak negyvenes éveim elején járok, de a gépesítésnek el tudom mondani egy észlelhető társadalmi hatását. Nálunk, Nivegy-völgyben a szüreti időszakban morajlott a hegyoldal. A helyiek és a távoli ismerősök, rokonok egymást segítették a szüretben, ami több volt fizikai munkánál. Az emberek beszélgettek, nevetgéltek szüret közben.
Az utóbbi négy-öt évben szüretkor elcsendesedett a hegyoldal. Egy-két szüretelőgép morajlása hallatszik, és ami szomorú, hogy a korábbi szüretesek többsége tétlenül várja ezalatt a nap múlását. Jellemzően egyedül vagy szűkebb családjával szótlanul üldögél legtöbbször valamilyen elektronikai eszköz előtt.
A szüret helyére pedig élményszüretek szerveződtek, ami már a résztvevők jelentős részének a dáridózást jelent.
Lehet, hogy a szüretre úgy fogunk emlékezni, mint a búzabetakarításkor az ünnepi kaszálásra és kévekötésre? Lehet, hogy a szőlőművelés kézi munkái a mezőgazdasági múzeumok, skanzenek hagyományörző attrakciói közé sorvadnak, mint megannyi egykor virágzó kézműves tevékenység?
„Az egyetlen állandó a változás maga”, avagy egy új reformkorba léptünk
Az előttünk álló 5-10 évben a szőlőtermelésben és a borászatban várható változások alapvetően fogják megváltoztatni a termelők közösségének mindennapjait. Nagyobb változás előtt állunk, mint ami a filoxéra vész kezdete óta bekövetkezett.
Az önműködő gépek használata és beszerzése ismét előtérbe helyezi a mérethatékonyság kérdését. Erre kettő válasz adható: a tulajdon koncentráció, illetve a termelői szerveződések erősödése.
A gazdasági fejlődés egyik húzóereje az innováció. Értjük ez alatt a vállalkozásoknak az innovációra való nyitottságát mind szellemi mind anyagi értelemben. Ez a megállapítás minden ágazatra igaz, így a magyar szőlőtermesztésre és borászatra is.
A HNT és a Francia-Magyar Kereskedelmi Kamara együttműködése éppen az innováció felgyorsításának lehetőségét kívánja megteremteni a hegyközségi tagoknak. A projekt keretében a szőlőtermesztés és a bortermelés kritikus területein innovatív technológiákat kínáló francia beszállítókat tudunk megszólítani. A termelőkkel való kapcsolatfelvételt megteremtő megbeszélésekkel reményeink szerint ismételten elő tudjuk mozdítani, hogy az ágazati támogatásokkal a legújabb és leghatékonyabb minőségnövelő technológiák kerüljenek beszerzésre. Ne a külföldi termelésben látott eszközöket akarjuk megvásárolni. Azok ugyanis a múlt megoldásait jelentik a múltbeli kihívásokra. A kifutó technológia bevezetése a hegyközségi tagnak pillanatnyilag előrelépést jelent, és a fejlődés mámorában gyönyörködhetünk vele. Mindeközben a nagyok valójában teljesen új utakon járnak. A cél az lenne, hogy a „levetett elegancia” helyett a nem sokkal drágábban elérhető modern technológia kerüljön az országba.
Valami hasonlóra vállalkozunk, mint nagy elődjeink tették a reform korban és a dualizmus időszakában. A HNT választott tisztségviselői és munkatársai a nemzetközi kapcsolatokat nem öncélúan kívánják felhasználni. A legnagyobb magyarra jellemző lelkesedéssel, de a haza bölcsének tulajdonított előrelátással kívánjuk azt úgy a hegyközségi tagok rendelkezésére bocsájtani, hogy azzal a közösen megfogalmazott ágazati célokat segítő termelői beruházások szakmai előkészítésének folyamatát támogatjuk.
Dr. Brazsil Dávid