Újjászületésre készülve

Az eddigi év eleji köszöntők megfogalmazásakor viszonylag könnyen lehetett egy vezérgondolatot találni, ami segítséget jelentett az előttünk álló feladatok bemutatására. Jóleső érzés volt fellapozni év végén a Borászati Füzetek első számát. Személy szerint arra a következtetésre jutottam az évek során, hogy az országos szőlész-borász önkormányzat biztosan halad a 2016-os ágazati stratégiában kitűzött célok elérésének irányába. A szükséges intézkedéseket egy kiszámíthatóan reagáló gazdasági és társadalmi koordinátarendszerben tudtuk megfogalmazni.

A 2022. évre visszatekintve talán nem túlzás azt mondani, hogy a geopolitikai változások hatásai robbanásközeli helyzetet eredményeztek ágazatunkban. Minden korábban biztosnak hitt elv, szabály, szállítói szerződés, bizalmon alapuló együttműködés egyik napról a másikra tűnt el. Felerősített továbbá olyan folyamatokat is, melyekről hosszú ideje egyeztetünk. Gondoljunk csak a fiatalok borfogyasztási szokásaira, ami ugyanúgy aggasztja francia, német és olasz kollégáinkat, mint bennünket, magyar borászokat.

Azt gondolnánk, hogy a lassan megszülető közös válaszokat minden esetben az értelem és az érték szellemisége hatja át. Ezzel szemben a fenntartható gazdaság, a fogyasztók tájékoztatása, valamint a digitalizáció olyan ideológiai táptalajt jelentenek sok esetben, melyekre hivatkozva ágazatunk alapértékeit kérdőjelezik meg.

Fordítsuk meg egy pillanatra a szabályalkotási cunamit. A defenzív, bizonyítási kényszer szülte válaszokat engedjük el. Hiszen a szőlő- és borosgazda mindig hosszú távon gondolkodik.

• Létezik-e olyan borosgazda, aki úgy kínálja borát a vevőinek, hogy az egészségüket veszélyeztetni akarná? A válasz határozott nem, és egyértelműen holnap is viszont szeretnénk látni őket. Fogyasztóink egészségének védelme mindenek felett áll.
• Van-e olyan magyar gazda, aki ne azon fáradozna, hogy gyermekei is ugyanazon a dűlőben folytathassák a családi hagyományt, ahol tették ezt őseik évszázadokon keresztül? Szerintem abban is egyetértünk, hogy hegyközségi tagjaink fenti látásmódja a legmélyebb elkötelezettségünket jelöli a fenntarthatóság tekintetében.

Erre a két kérdésre adott egyértelmű válaszok is rávilágítanak arra, hogy a jogi szabályozás mára nem kizárólag a közjó előmozdítását szolgálja. Bár a címkézési szabályok, a növényvédő szerek betiltása és a körforgásos gazdálkodás a korábban felsorolt magasztos elvek elérésének lenne az európai jogi eszköze, valójában legtöbbször nyers piaci érdekek húzódhatnak meg mögöttük.

A 2023. évi előszó abban is más a korábbi évekhez képest, hogy azt nagyböjt első hetében vetem papírra. A böjt a lelki elmélyülés időszaka. Gazdaként a tavaszi munkákkal felkészülünk a természet újjászületésére, a tavaszra, mely a szürettel, ősszel fog kiteljesülni. Spirituálisan pedig mértéktartással, bűnbánattal készülünk, hogy méltók legyünk a feltámadás szentségének megértésére. Borászként ugyanis biztosan tudjuk, hogy „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor.”

Légli Ottó