Szőlő-bor világtükör

Mit hoz a közeljövő?

• Leáldozóban a közösségi média
Talán ezt így túlzás kijelenteni, de több piaci elemző szerint egyértelműen csökken a Facebook és a többi közösségi oldal szerepe, így amelyik borászat ezekre a platformokra koncentrálta a marketingtevékenységét, annak érdemes átgondolnia a jövőt. Ez a jelenség egy abból a hétből, amelyek Felicity Carter amerikai borszakíró szerint meghatározzák a következő éveket. Minden kiadvány szentel egy kis helyet az évi első számában az eljövendő trendeknek, mi is így teszünk, legalábbis érdemes megemlíteni a hazai borászatok számára is releváns néhány pontot. Elsőként tehát a közösségi média jelentőségének csökkenéséről ír, bár nem olyan radikálisan, mint azok, akik szerint egyenesen vége van. Ennek egyik oka a kínai TikTok térhódítása, amelyre viszont nem lehet átterelni a marketingtevékenységet, ott ugyanis tiltott a márkanévvel megjelenített tartalom. Carter szerint a vég még nem jött el, de nehezebb elérni és többe is kerül ugyanazt a hatást, mint pár éve. Ezt mi is láthatjuk: olyan nagy a „zaj” a Facebookon, hogy még a szponzorációval megtámogatott tartalmak is nehezen jutnak el a kívánt célközönséghez.

• A sommelier-k felemelkedése
Második pontként a boros desztinációkra történő utazásokat említi, amelyek a pandémia után megugrottak és ez még továbbra is így lesz – vagyis ideje minden magyar borászatnak is rendbe szednie a honlapján a turistákat célzó részeket. Ott van a nyitvatartás? Fent vannak a kóstolócsomagok árai, és hogy mit tartalmaznak? Van e-mailes és telefonos elérhetőség? Kiderül, hogy lehet odajutni?
Harmadikként a fine wine piacról derül ki egy érdekesség: a Sotheby’s aukciós háznál és a londoni székhelyű boros tőzsdénél (Liv-ex) is arról számoltak be, hogy a telefonos applikációkkal egy új, fiatal, a modern technikai eszközökkel könnyedén bánó réteg jelent meg. A jelenség globális, Ázsiában ugyanúgy veszik a Romanée-Contikat a zsenge korú milliomosok, ahogy Európában vagy Amerikában.
Negyedik az éttermek borlapjának szűkülése: a gazdagsági válság, az alapanyagok és a munkaerő árának a növekedése azt hozza magával, hogy az éttermek nem engedhetik meg maguknak a készlethalmozást. Talán éppen ezért említi Felicity Carter ötödikként a sommelier-k befolyásának növekedését.
• Az önkéntes szesztilalom kora
Hatodik a La Place de Bordeaux emelkedése, amely több száz negociant hálózata – nekünk ebből csak annyi a fontos, hogy a bordeaux-iak továbbra is ott lesznek a világ legelőkelőbb polcain.
Végül hetedikként a „neo-prohibizmust”, azaz a szesztilalmat említi, hozzátéve, hogy a 20. század eleji szesztilalom nem sokáig maradt fenn, mert a hatalom fentről tiltott, most azonban egyre többen vannak a száraz novemberek és száraz januárok hívei, és Felicity Carter szerint ezt bizony komolyan kell venni. Azt én teszem hozzá, hogy a borászatoknak van egy komoly adu a kezükben: a bor tisztasága, egészségessége, 100% gyümölcstartalma szemben más alkoholos italokkal – ezt innentől egyre jobban ki kell emelni az üzenetekben. Az alacsony alkoholtartalom is segít, és nem haszontalan, ha a portfólióba kerül egy alkoholmentes tétel is.
(Az eredeti írás a megjegyzéseim nélkül a wine-business-international.com oldalon található Seven wine trends watch címmel)

Hogy adjuk el a fenntarthatóságot?
Idén is meglehetősen sok magyar borászat munkatársa vesz részt a düsseldorfi Prowein szakkiállításon. A kiállítást megelőző napon konferenciát tartanak „Fenntarthatóság újradefiniálva – a termeléstől az eladásig” címmel, és olyan témákat fejtenek ki, mint a fenntarthatóság konkrét költsége, hogy miként értékeli a vásárló a fenntarthatóbb termékeket, mit kell tudni az alternatív csomagolási technikákról, és hogy mi a különbség a fenntartható marketing és a „greenwashing” között. A részvételi díj sajnos elég borsos, közel 1000 euró. További információ a meininger.de/en/wein/events/meiningers-international-wine-conference/programm oldalon olvasható.

100 borszaküzlet nyílik hetente
A Borászati Füzetek hasábjain írtam már Nigériáról, elsősorban arról, hogy bármennyire ígéretes a népes afrikai ország fejlődő borpiaca, a magyar borászatok többnyire csak csalók e-mailjeivel és esetenként erőszakos telefonhívásaival találkozhattak (Borászati Füzetek 2019/4.). Írásomra akkor reagált a Nigériában tevékenykedő magyar gazdasági attasé (Borászati Füzetek 2019/5.), aki megerősítette, hogy az akkori cikkemben említett importőr cég valóban nem létezik, sőt a csaló még arra sem vette a fáradságot, hogy keresztény térségben található cég nevét vegye fel, az általa leírt cégről kiderítette a diplomata, hogy muszlim térségben van, így borral nem is foglalkozhat. Az akkori levélváltás és telefonbeszélgetés megerősítette azt, hogy Nigéria bár csábító, mégis több a kockázat, és egyelőre jobb várni vele. Most azonban újabb fejlemények vannak, a Grand Tokaj például szerződést kötött egy helyi ügynökséggel, elmondásuk szerint közel állnak az importbiznisz megvalósulásához. És ugyancsak nemrég jelent meg egy írás a Meininger Wine Business online kiadványában, amelyben egy borszakértő hölgy a nigériai tapasztalatai után Bordeaux-ban nyitott ügynökséget, hogy Európa borászatait nigériai importőrökhöz segítse. Chinedu Rita Rosa már fiatalon kapcsolatba került a borokkal, nagybátyja ugyanis érsek volt, aki gyakran megfordult Rómában, és onnan a legjobbakat hozta haza, főleg toszkán borokat. Később férjhez ment egy libanoni üzletemberhez, akinek a családja az egyik legjelentősebb nigériai borimport-vállalat tulajdonosa (XO Wine). Sajnos a férj meghalt, Rosa viszont nem ment vissza korábbi banki munkájához, hanem maradt a családi cégnél, és a borok kiválasztása lett a feladata. A nigériaiak örültek egy helyi erőnek a nemzetközi cégben, aki megértette kiejtési nehézségeiket és a külföldieknél jobban ismerte az ízlésüket. Aztán megismerkedett egy francia üzletemberrel, akivel Bordeaux-ba költöztek. Optimista volt, hiszen annyi francia ügyfele ígért segítséget, azonban mikor már nem volt fontos ügyfél, eltűnt a franciák lelkesedése. Csalódottságában egy expat közösséget indított a hasonló gondokkal küzdőknek, amelynek hamar több mint ezer tagja lett. Ez adta a lendületet a Vines by Rosa cég elindításához, amely segít a nigériai piacokat célzó európaiaknak, de a nigériai importőröknek is a megfelelő minőség kiválasztásában. Rosa szerint ugyanis az egyik legnagyobb baj a nigériai szakemberek hiánya, a képzetlenség, és ami ebből fakad: nemcsak a nigériaiak közt akadnak csalók, hanem őket is átverik némely európai exportőrök azzal, hogy silány minőségű bort sóznak rájuk. A nigériaiak pedig akarnak jó bort inni, szeretnének pezsgővel ünnepelni – és ráadásul nagyon sokan vannak: 2050-re megduplázódik a népesség és elérik az 500 milliót. A népesség egy része nagyon szegény, egy másik része ultragazdag, a középosztályt pedig 23%-ra saccolják. A legkeresettebb árszegmens 4 és 10 euró között van – ám a vámokkal, adókkal és szállítási költségekkel az ex-cellar ár a triplájára ugrik.
A teljes cikk a wine-business-international.com oldalon található a Nigerian wine market kifejezésre rákeresve.

Van Sárgamuskotályunk, ne féljünk használni!
Egy londoni rendezvényre készülve arra lettem figyelmes, hogy ahány tokaji borász van, annyiféle néven említi a Sárgamuskotályt, és a legtöbb helytelen. A szentírásnak tekinthető Wine Grapes című alapmű Jancis Robinson MW, Julia Harding MW és José Vouillamoz szőlőgenetikus munkája, amelyből kiderül, hogy a Muscat a petits grains hiányos, helyesen Muscat Blanc a petits grains – és ez a francia verzió a legelterjedtebb a világon. A Muscat Lunel sem pontos, mert az meg helyesen Muscat de Lunel. Az angol tükörfordítás, a Yellow Muscat pedig nem elfogadott elnevezés, tehát használható, amikor megmagyarázza egy brit a fajta nevét, de névként nem. A legjobb tehát maradni a magyar elnevezésnél, használjuk bátran a Sárgamuskotályt, amely hivatalos, elfogatott verzió, pláne a többi szőlőfajta mellett – ha már megküzdöttek a Hárslevelűvel és a Kövérszőlővel, a Sárgamuskotály gyerekjáték lesz számukra.

Összeállította: Németh Ágnes