Szőlő-bor világtükör

Grúzia szárnyal, a görögök kínlódnak, az oroszokról nem tudunk semmit

Legfrissebb OIV-jelentés

Az International Organization of Vine and Wine (OIV) kiadta a 2022-es évre vonatkozó első becsléseit, amely szerint a világ bortermelése megint csökkent egy kicsit (1%-ot) a tavalyihoz képest. Az adatok azonban hiányosak, a világszervezet ugyanis nem tudott adatokat szerezni két fontos szereplőről, Kínáról és Oroszországról. Nézzük meg röviden, hogy mi jellemző a 2022-es évre a világ egyéb országaiban.

• Az EU országaiból egyebek között Olaszország, Franciaország, Németország és Románia szüretelt a 2021-es évhez képest nagyobb mennyiségű termést.
• Spanyolország, Portugália és Görögország azonban a tavalyihoz képest alacsonyabb mennyiséget könyvelhetett el – a görögöknél rekordkevés a hozam, a legrosszabb az elmúlt öt évben.
• Az EU-n kívüli országok közül Grúzia és Svájc is szárnyal, Grúzia rekordmennyiséggel büszkélkedhet, Svájc pedig tavalyhoz képest 59%-kal több bort erjeszthetett.
• Míg a szárazság sok országban kegyetlenül csökkentette a termést, a németeknél és a svájciaknál éppen a szárazságnak köszönhették a gombás fertőzések távol maradását.
• Az USA ugyancsak szenvedett a szárazságtól, sőt a fagy is szerepet játszott abban, hogy a tavalyihoz képest 4%-kal kisebb mennyiségű bor készült.
• A déli félteke legtöbb országának termése némiképpen visszaesett, kivéve Új-Zélandot, ahol az eddigi egyik legjobb évet könyvelhették el, mintegy 44%-os növekedéssel tavalyhoz képest.

Leszoknak a franciák a borról?

Az évtized szégyenfogyasztása

A francia RTL kiadványa szerint az elmúlt évtizedben harmadára csökkent az ország lakói körében a vörösbor-fogyasztás. Arról az országról beszélünk, amely a „francia paradoxont” adta a világnak, vagyis akiknek köszönhetően tudjuk, hogy a vajban gazdag étrend ellenére a vörösbort fogyasztó népesség körében sokkal kevesebb a színinfarktus, mint másutt. Lehet, hogy a gallok mégis megválnak kedvenc szívvédő gyógyszerüktől? A borfogyasztás minden stílusában visszaesés tapasztalható, de a vörösboroknak fordítottak leginkább hátat, és ebben része van a kormány intenzív alkoholellenes kampányának. Didier Guillaume, a francia mezőgazdasági miniszter hiába érvelt a borok mellett, hogy ő bizony még sosem látott Côtes-du-Rhône-tól lerészegedett fiatalt az éjszakai klubokban, a keresztes hadjárat tovább zajlik, a borfogyasztás pedig tovább csökken.

Hiába megy a hegyre

A Tempranillo nehézségei Ribera del Dueróban

Egész Spanyolország extrém korai szüretről számol be, nem kivétel Ribera del Duero sem, ahol az átlagos szeptember 10-e helyett augusztus 30-án indult a szőlőszedés. Tim Atkin MW, a világ egyik legelismertebb kritikusa nyomon követte a szüretet, és ahogy arról a Drinks Business brit online kiadványnak beszámolt, a „Tempranillo nem szereti a hőséget”, ezért a júliusi 40 °C nem tett jót a fajtának (a rekord 46,8 °C volt). A fajta – amely itt Tinta fina vagy Tinta del Pais néven ismert – korán érik (innen a név, temprano = korán), ezért a meleg évjáratok túléréshez, lekváros jegyekhez vezethetnek. A magasabb tengerszint feletti ültetvény sok borvidék esetében jelent megoldást a klímaváltozás ellen, Chile több dűlője kapaszkodott magasabbra, azonban Tim Atkin szerint Ribera del Dueróban ez nem segít a Tempranillónak, mivel a vidék kontinentális éghajlattal van megáldva, és néha még júniusban is előfordulnak fagyok, így a magasan fekvő ültetvények extra magas kockázatnak vannak kitéve. Mi lehet mégis a megoldás? Atkin szerint a helyiek bízzanak őseikben, azaz a régi bakművelésű tőkék nagyobb eséllyel vészelik át a hőséget a nagyobb árnyékolás miatt, és az agyagba telepített tőkék is szebb kilátásokban bízhatnak az agyag jó vízmegtartó-képessége miatt. A szakember még kiemelt egy konkrét Tempranillo-klónt is, szerinte a CL-179 a legjobb választás, és azt is erényként említi, hogy a borvidék rugalmas és készen áll a törvényi szabályozás változtatására, ha a helyzet úgy kívánja. Mi is ebből a tanulság? Talán annyi, hogy higgyünk nagyapáinknak, figyeljük a jelen változásait, és legyünk nyitottak, ha mégis lépni (esetleg mászni) kell.

Mit rejthet még Aladdin kincses barlangja?

Kékfrankosok után furmintokat vár Anglia

Hosszú és tartalmas cikkben számolt be a brit The Buyer online szakmai kiadvány az októberi londoni „Kékfrankos és társai” kóstolóról. Ahogy Justin Keay írta, a kóstolón és a mesterkurzuson bemutatott borok szőlőfajtái olyanok, mintha Aladdin kincses barlangjába szabadultunk volna be. Külön kiemelte a szekszárdi Heimann és Fiai, illetve az egri St. Andrea borait, de méltatta Szentesi József kihalás széléről visszahozott szőlőfajtáit is. A rendezvény a Wines of Hungary UK és Caroline Gilby MW közös munkájának gyümölcse volt, és természetesen ezután sincs megállás, a Wines of Hungary UK már szervezi a februári Furmint-kampányt, amelynek része egy londoni és egy edinbourgh-i nagykóstoló 2023. február 20-án, illetve 22-én. A jelentkezés most indul, a helyek száma korlátozott, így akit érdekel, írjon a zsuzsa.toronyi@winehungary.co.uk címre további információkért.

Dracula vére sincs levédve az USA-ban

Export és trademark

Kínából hallottunk már jó néhány védett márkával kapcsolatos rémtörténetet, ott ugyanis mindennapos, hogy egy patinás logót, címkét vagy akár családnevet magáévá tesz egy kínai vállalkozó. Néhány évvel ezelőtt a ProWein egyik exportot segítő budapesti előadásán számoltak be egy német többgenerációs borászat tulajdonosáról, aki kétségbeesve próbálta egy pekingi szupermarketben a hostesstől elvenni a kóstoltatott készletet, amelynek csomagolásán ősei családi címere díszelgett, a palackban rejlő lőréhez viszont sem neki, sem őseinek nem volt köze. Azóta lassan megtanultuk, hogy Kínával vigyázni kell, de a Meininger Wine Business egyik friss cikke szerint az Egyesült Államokban sem dőlhetünk hátra egy levédett logóval vagy márkanévvel. Az írás megszólaltat egy szakértőt, a kaliforniai Tsan Abrahamsont, aki rávilágít arra a tényre, hogy az Államokban nem számít, hogy egy márkanév bejegyzett-e vagy sem, az számít, hogy ki használta az adott nevet először. És még akkor is perrel fenyegetőzhet az elsőség birtokosa, ha nem pontosan ugyanaz a név, csak ugyanarra asszociál. Így történt ez egy romániai borászattal, amely az amerikai Vampire cégtől kapott megrendelést. Boldogan teljesítették, majd amikor később ők maguk akartak forgalomba hozni az Államokban egy bort, hiába nem a Vampire nevet használták, hanem a Bloody Merlot (azaz „véres” Merlot) nevet, az amerikai cég súlyos levelet küldött. Pedig Bram Stoker híres regénye és az arra való utalás nem védhető le, az amerikai cégnek egyértelműen nincs igaza, azonban a romániai borászatnak mégis azt javasolták, hogy hátráljon meg, az eladatlan készlet kisebb veszteség lesz, mint amennyibe a jogi procedúra kerülne. A Meininger Wine Business cikke W. Blake Gray tollából hoz még jó néhány példát arra, miért ne harcoljunk. Ahogy írja: „a legjobb megoldás a márkanevekkel kapcsolatos viták esetén az, ha elkerüljük őket”. Aki tehát az Egyesült Államokba szeretne exportálni, feltétlen nézzen utána, hogy a borászat vagy a bor neve nem használatos-e már, ha pedig igen, akkor más néven kell forgalomba hozni a borokat.

Mennyire sikeres az ön borászata?

A Gustos.Life 400 dollárért megmondja

Korábban írtunk arról, mennyi csaló megkeresést kapnak a borászatok. A nigériai „megrendelésekről” a nigériai magyar gazdasági attaséval is beszéltünk, a Hungarianwines.eu pedig tavaly egy mátrai borászatot mentett meg egy francia csalótól, aki egy szupermarket borvásárlójának adta ki magát. Itt is a franciaországi magyar gazdasági attasé segített felgöngyölíteni a szálakat. A tisztességtelen szándékú leveleken és hívásokon kívül jócskán vannak ártatlanok is, egyik a borversenyére toboroz nevezőket, a másik egy kihagyhatatlan kiállításra kínál csak most, csak itt legjobb árat. Egy Gustos.Life e-mail-címről hazai borászatokat megkereső cég ügyesen kezd: kikutatták, hogy a címzett borászat milyen szép eredményeket szerzett, a sikerekkel indítanak, és aztán jön a termék, egy globális elemzés, amelyből a borászat megtudhatja, hogy a megnyert aranyérmekkel hol áll az országos vagy a globális ranglistán. Egy mintaelemzés letölthető az oldalról, azonban a szándékosan elhomályosított ábrákból sokat nem tudunk meg, csupán annyit, hogy a készítők két éve gyűjtik szorgosan 76 ország több mint 27 ezer borászatának mintegy 235 ezer díját több mint 350 borversenyről. Az elemzés ára 400 dollár, és hogy megéri-e, azt döntse el mindenki maga, mi megtettük a magunkét, hogy kibogoztuk, mit is akarnak éppen eladni a Global Medals & Competitions készítői…

Cabernet-t Kaliforniába

4^th Cabernet Franc Competition & Celebration

Idén júniusban került sor az első Franc du Monde nemzetközi borversenyre Villányban, és természetesen szurkolunk a hazai szervezésű versenynek, de ugyanakkor az is csodálatos lenne, ha magyar franc-ok szereznének aranyérmet Kaliforniában. A verseny 2023. március 29-én lesz, és aki a nevezésen gondolkodik, annak hasznos információ, hogy a bírák az árcsoportokba rendezve fogják kóstolni a borokat. Az a november 25–26-i villányi Franc & Franc konferencián és kóstolónapon is kiderült, hogy a hazai franc-ok versenyképesek, ár-érték arányban pedig egyik-másik kiemelkedő, így lehet, hogy volna értelme nevezni. A nevezési határidő március 1-je, a bírák között ott lesz Elizabeth Smith kaliforniai borszakíró, aki a villányi eseményen is részt vett. További információ: https://californiawinesandwineries.com/2023-international-cab-franc-celebration/

Németh Ágnes