Szőlő-bor nélkül elképzelhetetlen a vidéki élet
Az idei esztendő egyik legfontosabb eseménye a HNT tisztújítása volt, a változás kitapintható a szervezetünk működésében is. Emellett a legnagyobb kihívást az új hulladékgazdálkodási szabályozással járó változások jelentik, főleg, hogy még nem tudjuk, milyen hatást gyakorol majd az ágazatra a kiterjesztett gyártói felelősségi és a kötelező visszaváltási rendszer (EPR és DRS). Látható, ebben a rendszerben nehezen találja meg a helyét a szőlő-bor ágazat. Bár a DRS rendszer januárban lép életbe, még mindig folynak a tárgyalások. Ehhez jöttek az ePincekönyvvel kapcsolatos feladatok. Az elmúlt tíz év alatt összesen nem volt ennyi dolgunk, mint az utóbbi hét-nyolc hónap folyamán.
Úgy érzem, az egyik legnagyobb érdemünk, hogy meg tudtuk értetni azokkal, akik befolyással vannak a rendszer kialakítására, működtetésére, hogy a bor speciális, minősített termék, ami más területeken nem ismert. Ráadásul nagyon sokszereplős, nem lehet más ágazatokkal egy kaptafára húzni, mert abba tönkremegy az egész szakma.
Gondot jelent, hogy a Nébih-nél karbantartás miatt decemberben leálltak a minősítések, ennek hiányában a borászatok nem tudnak kiszállítani. Ez felhívja arra a figyelmet, hogy országosan több minősítőhelyet, akkreditált labort kell létrehozni. Bármi történhet, ez nem lehet akadálya a forgalomba hozatalnak, ennek következtében nem veszíthetünk piacokat.
A vidéki élet nem működhet a szőlő-bor ágazat nélkül. A hulladékgazdálkodási szabályozás pedig, ha nem figyelünk, könnyen ellehetetleníti a vendéglátást, az idegenforgalmat. Óriási károk keletkeznének, ha eltűnnének a kis és nagy borászatok. Sajnos egész Európában nem a legjobb éveit éli a szőlészet-borászat. Nem csak minket sújt a borfogyasztás csökkenése, a klímaváltozás.
Az ágazat – az ültetvények, a borászatok – versenyképessége egyre gyengébb lábakon áll. Brandet kell építeni, azaz néhány fajtánkat elfogadtatni a világpiacon, azok tudják felfelé húzni az ágazatot. Emellett ott vannak a nagy fogalmazók, melyek megkerülhetetlenek.
A pandémia hatására sok kiskereskedelmi üzlet eltűnt, koncentrálttá vált a piac, ami nem kedvez a szakmának. Az ágazat komoly beszállítója volt a vendéglátásnak, ők tudták megismertetni a fiatalokkal is a bort. Nem minden borászatot érintett egyformán, de ágazati szinten összességében nagy problémákat hozott elő a három év.
A klimatikus viszonyok jelentik ma a másik legnagyobb kihívást, a változás olyan gyors, hogy a szőlő – harminc-negyven évre tervezett ültetvényekről beszélünk – nehezen tud rá reagálni. Nehéz lekövetni, de igyekszünk, és biztos vagyok benne, hogy ezt meg fogjuk oldani.
A fogyasztói szokások elmentek a gyümölcsösebb borok felé, ez szintén nemcsak magyar, hanem európai jelenség is. A kékszőlőket ugyanakkor nem kell temetni, hanem át kell a termékkört strukturálni, megpróbálni a fogyasztók körében népszerű stílust elkészíteni. Az emberek könnyebb borokat isznak, amit tudomásul kell venni.
A következő évben az időjárás sok mindent befolyásol, de optimista vagyok, jelen pillanatban úgy látszik, a pincék egész Európában ki fognak ürülni.
El kell érni, hogy a termelők magukénak érezzék a HNT-t, így gyors információkat kell biztosítani a szőlőtermelőknek, a borászatoknak.
Boldog, eredményekben gazdag, békés új esztendőt kíván a Hegközségek Nemzeti Tanácsa!