Kompakt, szerethető és működőképes vállalkozás

A kérdés közhelyszerű: te is Tokajból származol? „Monokon születtem, ahol Kossuth Lajos is, mindig volt a családban egy kevés szőlő” – kezdtük az ismerkedést id. Orosz Gyulával, Etyek hegybírójával. A Kertészeti Egyetemen a gépi szüretet kapta diplomatémaként, s mint olyan ember, aki nem szeret a levegőbe beszélni, elment Etyekre, ahol két francia kombájnt üzemeltettek.

„Akkor már Báthori Tibor is Etyeken dolgozott, aki ugyancsak Sátoraljaújhelyen járt a helyi középiskolába, s bár akkor még nem ismertük egymást, felajánlotta, ha van kedvem, dolgozzam náluk. Mivel Hegyalján már Bodrogot lehetett rekeszteni kertészmérnökből, s a feleségem, aki gyümölcsész volt, szintén kapott állást a Hungarovinnél, maradtunk” – indokolta a munkahelyválasztást. Tokaj abban az időben nagyon elzárt volt, Etyeken pedig akkor kezdődött komolyabb telepítés, tíz év alatt ezer hektár új ültetvényt létesítettek, részt vett minden műveletben. Kimagasló szellemi potenciál jelent meg: fajtakísérletek, művelésimód-vizsgálatok, gépkísérletek zajlottak. „A rendszerváltáskor szőlészeti ágazatvezetőként jöttem el, elkapott a lendület, majd én megmutatom, hogyan kell vállalkozni. Nem erre voltunk felkészítve, és amennyi hibát el lehetett követni, én mindent elkövettem, mire lassan belerázódunk, miként kell vállalkozni” – avatott be a kezdetekbe a szakember. Rájöttek, hogy Etyek igazi kincsesbánya, nemcsak alapanyagot lehet előállítani, hanem kiváló borokat is. Orosz Gyula elindult a saját útján, ami abban az időben nagy merészség volt. Első körben a tíz hektár bérelt területen csak szőlőt termesztettek. Amikor felbontották velük a szerződést, elkezdett bort készíteni, de azt sem kicsiben, volt olyan periódus, hogy ezer hektoliter bor feküdt a pincében. Majd eljött az idő, amikor úgy döntött, hogy kevesebbet fog készíteni, nagyjából annyit állít csak elő, amennyit saját vendéglátásban vagy a kapcsolati körben el tud adni. Mára ez az adott évjárattól függően 10-20 ezer palack.

„Bár nem teljes meggyőződéssel, de 2001-ben beiratkoztam a Soós István Borászati Szakiskolába. A 2010-ig tartó időszakban, amikor volt szerencsém középiskolába, főiskolára, majd egyetemre járni, már látszott, van értelme az itteni borászatnak” – avat be a titokba ifj. Orosz Gyula, aki a három testvér közül középsőként viszi tovább a szakmát, hogy diákként elsősorban a fogyasztásban jeleskedett. Mire Gyöngyösre került a főiskolára, már konkrét terve volt, bár a fiatalos lendület más irányokba is terelgette. Megértette, nem elég csak megtermelni és feldolgozni a szőlőt, az a leghatékonyabb, ha maga értékesíti a bort. „Azokat a beszélgetéseket egyikünk se felejti el, amikor az üzletlánc területi képviselője leült velünk, végigkóstolta a kínálatot, lelkendezett, Gyula ez nagyon finom! Na, adunk érte palackonként 200 forintot. Ezzel már akkor sem volt a munkánk túlfizetve, ott sok minden eldőlt. Főleg apám fejében” – jegyezte meg. Azzal, hogy megnyerte az értékesítés egy bizonyos részét, sok hibát elkövetve, de tudatosan arra építettek, hogy szükség van egy helyre, ahol saját boraikat el tudja adni.

„Báthori Tiborral volt pár beszélgetésem, ő határozottan beleállt, milyen fajtákkal, milyen stílussal dolgozzunk Etyeken. Ő már meglátott valamit, sajnos nem érhette meg, hogy ez megvalósuljon. A budapesti borfesztiválokra etyeki összefogás révén kerültünk, addig nem igazán ismertek minket, és mást sem Etyekről. Szinte egy hullámban indultunk a többi borászattal” – idézte a kezdeti lépéseket ifj. Orosz Gyula. Volt néhány hónap 1992-ben, amikor a cégek – így a Hungarovin is – megvehették a használatukban lévő állami földeket, a helyiek szinte csak külterületi szőlőterületekhez tudtak hozzájutni. Nem véletlen, hogy ma magasak a telepíthető területek árai.

Orosz Gyula tíz éve már a családi vállalkozásban dolgozik, de addig is folyamatosan jelen volt. „A vendéglátás hamar megjelent a pincénél, apum kiadta, fiam fogadd a külföldi csoportokat, nagyobb borkóstolókat kell tartani, te beszéled a nyelvet. Azt barokkosan átugrotta, hogy én németül beszéltem, a vendégek többsége pedig angolul” – emlékezett vissza a az izgalmas időszakra.

„Családtagokkal dolgozni egy kicsit mindig más. Munka közben jobban előjönnek a problémák, a nehézségek. Kezdetekben sokat háborúztunk, majd rövid időn belül rájöttünk mindketten, hogy a türelem nagyon fontos erény, és azt gondolom, lenyugodva sok mindent értünk el az utóbbi öt évben. Rájöttünk, nem kell félni attól, hogy a vállalkozás kicsi, a mai napig nem nagyon van lehetősége Etyeken egy borászati cégnek csak borászati profitból megélni. Ebben is egyetértünk, hogy lassú, átgondolt növekedésre van lehetőség, és folyamatosan kell ehhez a fejlesztéseket hozzátenni” – jegyezte meg ifjú Orosz Gyula, aki a vendéglátást és a kereskedelmet már teljes egészében átvette, míg a szőlőtermelést, a pincemunkákat közösen végzik.

„A kezdetekkor voltak ugyan apa-fia nézeteltérések, mára megszűnt a feszültség, egy kicsit az élet is alakította, de jórészt a döntéseink. Idővel nagyon sok mindent kipróbáltunk: kisebb termékcsalád, nagy termékcsalád, jöttek a divathullámok, mint a rozé. El sem gondoltam volna, hogy a termelésünk fele akár rozé is lehet, de megvették, és azt kellett adni. Most az új hullám a buborék, ami Etyeken nem újdonság” – nyugtázta ifj. Orosz Gyula, aki szerint a borkészítésről, a borok stílusáról soha nem volt eltérő elképzelésük, ebben mindig nagy volt köztük az összhang.

Hogy milyen az oroszos – vagy ahogyan javítanak – a gyulás bor? „Régen Márton-nap környékén a helyi borászok körbejárták egymás pincéjét, és az őszibarackos Sauvignon blanc apura egy kicsit ráragadt, mai napig jellemző a gyümölcsös, friss vonal” – hívta fel a figyelmet a fiatal szakember, ugyanakkor évjárattól függően fehérborból is lehet szép érlelt borokat készíteni. A 2017–2019 között ahhoz, hogy egyáltalán megmaradjon sav, korán kellett szüretelni, és vékony illatos borok születtek. Ám egy hozzájuk hasonló kis pincészetben, ha egy jó kóstolósort akarnak összeállítani, ahhoz sokféle terméket kell készíteni.

„Az évjáratok rákényszerítenek minket, hogy folyamatosan tanuljunk, illetve egyre inkább felértékelődik annak a jelentősége, hogy követni kell a trendeket. Ebben kis szerencsénk van, éppen egy olyan divathullám indult el, ami Etyeknek abszolút fekszik, a pezsgő, illetve a szénsavas italok, az illatos fehérek” – magyarázta. Orosz Gyula úgy látja, a magyar borfogyasztás azért csökkent, mert akik mennyiségi ivók voltak, lassan kihalnak. Ugyanakkor a minőségi szegmens növekszik, ezen belül a nők borfogyasztása, és ők az illatos fehéret, a szép rozét, a könnyű buborékos borokat kedvelik, amire ez a borvidék alkalmas „Az idei évben boraink közel 80 százalékát helyben értékesítettük, ugyanakkor azért csak, hogy jelen legyünk, mi is szállítunk egy-egy borbárnak. Láttatni kell magunkat” – fogalmazta meg véleményét.

A pincészet mérete nagyban meghatározza a jövőt, olyan üzemnagyságot kell kialakítani, ami önmagában is működőképes. A kicsivel kevesebb mint három hektár birtoknagyság biztonsággal üzemeltethető úgy is, hogy – főleg szüret idején – idénymunkásokat alkalmaznak. Igény esetén vásárolt szőlőből is lehet kiváló borokat készíteni. Ifj. Orosz Gyula optimista, működőképes lehet ez a jövőben is, ám meglátása szerint kizárólag ezen a szinten.

„Tekintettel, hogy hegybíróként jövőre nyugdíjba megyek, az a tervem, hogy a szőlő-bor készítést őstermelőként folytatom, míg a fiam – egyik barátjával – elsősorban a vendéglátást, a rendezvényszervezést, a csapatépítő programokat viszi tovább. Ezzel most is sikeresen foglalkoznak, és szerencsére egy kicsit függetlenül működnek a pincészettől, ma már nemcsak velünk, hanem több mint tucatnyi pincészettel vannak szerződésben” – jegyezte meg Orosz Gyula korát meghazudtoló fiatalos csillogással a szemében.

„Szeretem szépen összekötögetni a kis pontokat, Etyeken vannak még olyan kiaknázatlan lehetőségek, ahol a vendéglátást is lehet fejleszteni. Nem egy hatalmas céget kell megmenteni az elmúlástól, hanem egy kompakt, ellenben szerethető és működőképes családi vállalkozás van mögöttünk” – mutatott rá az ifjú borász, hogy napjainkra a különböző válságokon átívelve születtek meg azok a döntések, amelyekre építeni lehet a jövőt, s mindebben nagy az egyetértés. Jó dolog a pince, önjáró is tud lenni, de mindenképpen muszáj, hogy több lábon álljon, ezért többféle dologgal is kell foglalkozni. Csak akkor működik gördülékenyen, ha egy jól átgondolt rendszer épül fel, olyan rendszer, ami gyorsan tud alkalmazkodni a változó világhoz. „Ezen a területen az egyetemi, főiskolai pályafutásom alatt sok negatív példát láttam, ahol nem ment a generációváltás. Amikor a szülők már elértek bizonyos pozíciót, ott van a név, az ismertség, a brand, a következő nemzedéknek hozzá kell tenni a magáét” – érzékeltette. Ugyanakkor az is nyilvánvaló – vallja –, hogy a vállalkozásban nincs demokrácia, valakinek ki kell mondania a végső szót. Vitáik ugyan vannak, de apja egyre többször fogadja el, amit mond. Közben összemosolyognak, szerintük a másfél éves kislánya gyökeres változást hozott a fiú életébe.

„Amiben nagyon sokat kell tanulnom, hogyan lehetünk még hatékonyabbak. Ehhez viszont tudni kell nemet mondani, hogy én most ezt nem fogom elvégezni, mert ha más feladatra koncentrálok, sokkal eredményesebbek leszünk” – összegezte tapasztalatait ifj. Orosz Gyula.