Egy újabb bor Oscar-díj Villányban

December 6-án a Mikulás örömteli ajándékkal kopogott be a Günzer család ajtaján. Ezen a jeles napon hirdették ki: a 2023. Év Bortermelője díj nyertese Günzer Tamás a Villányi borvidékről, így 24 év után most ismét egy villányi borász nyerte a díjat. A kiváló szakemberrel a csúcsra vezető út állomásairól, borfilozófiáról beszélgettünk.

– Az indulás 1991-re datálódik, amikor diplomaosztóra kaptam édesapámtól egy kis szőlőültetvényt, ott kezdődött minden – idézte fel a korai időket Günzer Tamás, aki Kaposváron állattenyésztő üzemmérnökként végzett, s tizenkét évig volt szarvasmarhaágazat-vezető. Délelőtt a tehenészetben dolgozott, délután és hétvégén a szőlőben, sőt szőlőoltványokkal is foglalkozott. Büszke rá, hogy egyedül, könyvből tanulta meg a szakma alapjait, például a metszést – bár ezt látta édesapjától is, aki egy kis ültetvényt gondozott.

– Édesapám látta, hogy állattenyésztő, ugyanakkor borász vénám is van. Annyi a különbség, hogy én nem elégedtem meg a 0,3 hektárral. Ami fontos pillanat volt az életemben, hogy mindjárt az 1991-es évjáratból egy Portugiesert beneveztem a villányi borversenyre, és aranyérmet kapott. Akkora erőt adott, ha az akkor nincs, ma nem vagyok az év bortermelője. A teljes árbevételemből egy újabb kis szőlőültetvényt vásároltam. Emlékszem, elkészítettem a száz hektó bort, amit el tudtam adni. 2002-re már négy és fél hektár területtel rendelkeztem, és ott húztam egy vonalat – mesélte a szakember, akinek 2000-es évjáratú Cabernet sauvignon borát beválasztották Magyarország húsz csúcsborába. Újabb sorsdöntő lépésre szánta el magát, befejezte a tehenészkedést, és minden erejét, idejét a szőlészet-borászara fordította. Céget alapított, attól fogva indult a dinamikus fejlődés. Folyamatossá váltak a fejlesztések, s a pincészet mára 80 hektáros gazdasággá nőtt.

– Mindig az volt az álmom, hogy egyszer az év bortermelője legyek, ma ezt tartom a legnagyobb Oscar-díjnak a mi szakmánkban. Úgy gondolom, akkor lehet sikeres egy borászat, ha tud alkalmazkodni. Az utóbbi években kizárólag fehérszőlőt telepítettünk, de nem engedem el soha a nagytestű vörösborokat sem, mindig lesz rájuk szükség. Most a piac egy kicsit kacsingat a könnyebb borok felé, és mi is ráálltunk, követjük a stílusokat, a fogyasztói elvárásokat – hívta fel a figyelmet, hogy Siklós máriagyűdi részén elkezdte fejleszteni a szőlőbirtokát, ahová kizárólag fehérszőlőket telepít. – Jómagam is szeretem a fehérborokat. Nekem például van egy Mont Blanc cuvée-m, Muscat Ottonel, Olaszrizling és Chardonnay házasítás, nincs olyan nap, hogy ne fogyasztanék belőle. Tehát ásványvíz helyett is azt isszuk a családban, mondja.

Egyre több területtel rendelkeznek a máriagyűdi részen, maga is meglepődött, micsoda adottságai vannak. Mondhatnánk, az a Kopár 2.0, ott is van egy márványbánya, csodálatosak a déli lejtők, olyan Merlot-t szüreteltek, amire okkal lehet büszke.

– Két nagy kedvencem van. Az egyik a már említett Mont Blanc cuvée. Azt tudom mondani, hogy ez a bor az én szájam íze szerint készült, ha kibontom, akkor élményt nyújt. A vörösborok közül pedig van egy nagy kedvencem, a Pinot noir. Tudom, hogy egy megosztó fajta. Nem túl népszerű, de azt vettem észre, hogy mind belföldön, mind külföldön, aki igazán nagy vörösboros, az mindig megpróbálkozik a Pinot noirral. Nem egyszerű fajta, nagyon jól meg kell tudni választani a klónt és a szüret időpontját. Szeretne egy kicsit árnyékosabb helyen lenni, ami nehéz, kevés ilyen van a villányi borvidéken – jegyezte meg a szakember.

Amikor kérdem, elmondja, a saját borvidékén lát igazi példaképeket. A Villányi borvidék volt az első, ami a kilencvenes években a magánpincészetekkel elindult, és Günzer Tamásnak, akkor még gyerekként nagyon tetszett, ahogyan sikert sikerre halmozva haladtak előre. Kihozták a fényre a villányi borvidékeket, és a mai napig ott tartják. – Itt dolgozik a villányi ötös fogat, őket tekintem példaképeimnek. Huszonöt éve, 1997-ben volt legutóbb villányi az év bortermelője, boldogan lépek Bock József nyomába, fogalmazott.

Az újabb szőlőültetvények telepítésénél már a klímaváltozás is közbeszól, figyelniük kell olyan klónokra, melyek aszálytűrőek. Tekintetbe veszik a fogyasztói szokásokat is. Most elsősorban a fehérborok kerültek fókuszba, egyre divatosabbak az illatos fehérek. Egyik kedvenc fajtája az Irsai Olivér, és az, hogy ma Villányban az Irsai Olivér engedélyezett telepíthető fajta, többek között Günzer Tamásnak is köszönhető. – A Mont Blanc cuvée-be újabban teszek egy kicsit, és nagyon jól áll neki. Rendben van, Villány ne erről szóljon, de választékként miért ne legyen. Ha bejön egy turista, és ő Irsait kér, meg tudja kóstolni. Egy négytagú családból a fiú meg az apuka talán vöröset iszik, az anyuka pedig rozét, legyen ott az Irsai is. Ha el tudjuk találni a fogyasztó ízlését, mind a négy családtag jól érzi magát, nyugtázta a borász.

Nagyon fontosnak tartja a helyi értékesítést, sok boruk csak a pincészetben kapható. Korábban 50 százalék volt a helyi értékesítés, ma ez eltolódott az áruházláncok irányába és azzal, hogy nagyobbak lettek, már 10 százalék alá esik. Günzer Tamás Pincészetének áruházlánci jelenléte erős, de legalább annyira fontosnak tartja a helyi értékesítést. – Van két vendéglátó egységünk is, ahol folyamatosan kóstoltatunk, sőt a pincénket megmutatjuk, kivisszük a vendégeket a szőlőültetvénybe, Ördögárok-túra keretében teljes belátást nyernek a munkánkba, vázolta.

Már látszik, Günzer Tamás nem marad egyedül, lesz folytatása az általa megkezdett munkának. Ott áll mögötte, vagy inkább mellette a fia, Roland. – Nagyon sok erőt ad, hogy együtt dolgozhatok a fiammal, aki már hetedik éve készíti a borokat. Megbeszéljük a legfontosabbakat, Roli milyen legyen a bor, és zökkenőmentesen levezényli. Ennek köszönhetően jobban koncentrálhatok a szőlészetre, a bejövő alapanyagra, lebonyolítom a szüretet, ő pedig a pincében van otthon. Ezeket a szép borokat, melyekkel az eredményeket elértem, ő készítette a kis csapatával. Legalább ekkora ajándék, hogy már három unokám is van –  Günzer Tamás arca mosolyog, s elképzelem, amikor három generáció dolgozik egyszerre a pincében.

Viniczai Sándor