Környezetvédelmi biztosítás – tények és tévhitek

Ne engedje becsapni magát!

Az új európai hulladékgazdálkodási szabályok következtében átalakult a hazai szabályozás is. A koncesszió keretében történő hulladékgyűjtés és -feldolgozás összetett rendszerének egyes részterületei folyamatosan kerülnek kialakításra és bevezetésre.

Ennek a folyamatnak egyik állomása volt a környezetvédelmi biztosítási kötelezettségről is szóló 681/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet kihirdetése, mely a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 70-72. §-aiban foglalt rendelkezések végrehajtását szolgálja. A rendelet célja az esetlegesen bekövetkező környezetszennyezési károk elhárításához a pénzügyi keretetek biztosítása. A hatóság által ilyen esetben kivetett környezetvédelmi bírság a hulladékgazdálkodási tevékenység következtében létrejött környezeti károk elhárításának finanszírozására szolgál. Tehát a biztosítási szerződésben meghatározott feltételek mellett a biztosító társaság pénzügyi helytállására számíthat az érintett hulladékgazdálkodási vállalat.

A biztosítási szerződések megléte természetesen nem mentesíti az érintett vállalkozót a tudatos és felelős gazdálkodási kötelezettsége alól. Mint a legtöbb biztosítási szerződésre jellemző, a pénzügyi helytállást a biztosítótársaság egyéb feltételek teljesüléséhez is kötheti. A hulladékgazdálkodási tevékenység például külön engedélyhez és nyilvántartásba vételi kötelezettséggel járó tevékenység. Bizonyos esetekben olyan technológiák és nyilvántartások működtetését is előírja, melyek szakirányú végzettségű szakember alkalmazását teszi kötelezővé. Különösen igaz ez a megállapítás a veszélyes hulladékok kezelésére.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa azért foglalkozott a kérdéskörrel, mert a hegyközségi tagok jelzései alapján egyes biztosító társaságok képviselői egyértelműen téves jogértelmezésből indultak ki, és nyomatékos üzletpolitikájukkal több pincészetet ilyen biztosítás megkötésére bírtak. A biztosítók közül ugyanis többen a borseprőt és a szőlőtörkölyt veszélyes hulladéknak minősítették. Egyes esetekben a képviselők azt a rémképet vizionálták, hogy a biztosítások összege jóval alacsonyabb a várható hatósági büntetésnél.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa különösen károsnak tartotta a biztosítók képviselőinek ezen „ügyféltoborzási” módszerét különösen a jelenlegi háborús gazdasági környezetben.

Az Energiaügyi Minisztérium a HNT levelére soron kívül válaszolt. Az EM által ismertetett jogalkotói szándék és a kormányrendelet fogalommeghatározása alapján elmondható, hogy a hagyományos szőlőtermelő és borászati termelő hegyközségi tagok tevékenysége nem minősül hulladékkezelésnek.

Arra a kérdésre, hogy egy hagyományos szőlészeti, borászati vállalkozás kötelezett-e környezetvédelmi biztosítás megkötésére egyértelműen nem a válasz. Erre már a kormányrendelet neve is sejteti a választ.  Jogilag szőlészetekben és borászatokban keletkező hulladék vállalkozáson belüli kezelése nem minősül hulladékkezelési tevékenységnek. Egy hagyományos szőlészeti vagy borászati hegyközségi tag vállalkozásának így jellemzően nem szerepel bejegyzett tevékenységi körei között a hulladékkezelés. Ebből adódóan a borászati és szőlészeti vállalkozásoknak nem kell környezetvédelmi biztosítást kötniük. A borászatokban jellemzően nem is hulladék keletkezik, hanem tovább feldolgozásra alkalmas, értékes melléktermék.

Azt, hogy a szőlőtörköly és a borseprő nem hulladék a HNT magabiztos jogi és szakmai érvekkel támasztja alá. Bár az egyes jogesetek eltérőek lehetnek, de még a jogalkalmazót terhelő felelősség tudatában is kijelenthető: egy hagyományos szőlészei és borászati hegyközségi tag tevékenysége során keletkező és szabályosan összegyűjtött és tárolt borseprő és szőlőtörköly nem minősül sem hulladéknak, sem veszélyes hulladéknak.

A magyar szőlész-borász társadalom elkötelezetten védi a környezetét, hiszen minőségi magyar bort csak egészséges, tiszta környezetben lehet előállítani. Bár az EU szabályai változtak a 2004-es csatlakozásunk óta, de az országos szakmai önkormányzat elnöksége ragaszkodott ahhoz a több évtizedes gyakorlathoz, miszerint a szőlőtörköly és a borseprő kivonási szabályozásának szigorú kereteit fenn kell tartani környezetvédelmi szempontból is. E kettő értékes melléktermék kivonásával valójában több évtizede a körforgásos gazdálkodás alapelvei is megvalósulnak ágazatunkban.

Az 1308 / 2013 EU rendelet és a nemzeti borjogi szabályozásunk egyértelműen melléktermékként határozza meg a szőlőtörkölyt és a borseprőt. Gyűjtésüket a magyar borászatok külön odafigyeléssel végzik és arról külön bevallást vezetnek.

Szakmai szempontból még egyértelműbben belátható, hogy a szőlőtörköly és a borseprő nem hulladék, hanem értékes borászati, szeszesital ipari, gyógyászati, élelmiszeripari, kozmetikaipari és takarmányozási alapanyag:

  • Tokaji borkülönlegességként ismeri el az EU is, és különleges tradicionális borászati eljárásként védi az „aszútörköly” vagy aszútészta újbóli felhasználásával készített Tokaji Fordítást, míg az aszúseprő felöntésével előállított Tokaji Máslást.
  • A nagy borok finomseprőn érlelése, a batonnage is jelzi, hogy itt nem egy hulladék keletkezett.
  • A magyar pálinkák világának egyedülálló ízvilágú hungarikuma a törkölypálinka.
  • A szőlőtörkölyben lévő szőlőmagok hidegen préselésével telítetlen zsírsavakban gazdag szőlőmagolaj pozitív élettani hatásai tudományosan is bizonyítottak. A szőlőmag és héj őrlemények élettani hatásait már Szentgyörgyi Albert is kutatta.
  • A szőlőtörköly feldolgozása a kozmetikaipar és az élelmiszeripar (pl.: természetes színezőanyagok, savanyúságot szabályozó savak) számára értékes.
  • A seprő egyszerű lepárlásával előállított alkohol ipari felhasználása mellett fontos egészségügyi alapanyag. Utóbbira példa, hogy a COVID járvány elleni küzdelemben fontos fertőtlenítő szerek előállításához is használták. A hegyközségi tagok közül sokakat környezetvédelmi biztosítás kötési ajánlattal kerestek meg biztosítótársaságok képviselői. A szőlészeti és borászati tevékenység során keletkezett hulladék a környezetvédelmi biztosítás tekintetében nem teremt kockázatviselési alapot, ezen biztosítási termék a borászatok esetében nem értelmezhető kockázatra biztosít fedezetet, ezért szolgáltatási kötelezettséget sem keletkeztethet a rendelet szerinti értelemben. Ezért azok esetében, akik a tanácsadók jogértelmezését követve jóhiszeműen igényelték ezt a biztosítási szolgáltatást, vizsgáljuk a felmondás, illetve az esetleg befizetett biztosítási díjak visszaigénylésének lehetőségét.

Bár jogi értelemben a HNT által leírt vélemény nem tekinthető jogértelmezésnek, és vitás esetben bizonyító ereje sincs. Ennek ellenére biztosak vagyunk abban, hogy a hagyományos szőlőtermelő és borászati termelő hegyközségi tagok egyértelműen tudják használni azt a gazdaságukban.