Ifj. Szőke Mátyás: Nem tudunk gyenge bort készíteni!

Az öröklés nem egyenlő a generációváltással, ugyanakkor fontos, hogy a sikeres vállalkozások generációról generációra öröklődjenek. Azt gondolhatnánk, nem tette könnyűvé az ifjú Szőke Mátyás helyzetét, a Mátrai Borvidéken szikrát csiholó Szőke Mátyás, hiszen olyan nevet szerzett, ami akár súlyként is nehezedhetne rá. Ám a fiatal szakember gyorsan leszögezte, megvannak a maga elképzelései, nem akarja nagyapját másolni. „Családi vállalkozás vagyunk, ami így is fog maradni”- tette hozzá.

Nagyapja ízig-vérig műszaki szakember, ugyanakkor Gyöngyöstarjánban aki nem művelt szőlőt és szűrt bort, az nem is volt igazi tarjáni. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a közel 700 hektár ültetvény, s a 12 borászat, amely a településhez tartozik.

Mátyás úgy tekint nagyapjára – a 2017 Év Bortermelőjére – , mint aki beoltotta a szakma szeretetével. Bár az egész család borkedvelő, ám csak a rendszerváltást követően – a kárpótlásban visszakapott szőlőterületeken – folytatódott a családi hagyomány, s indult meg a borkészítés a kis borházban és egy ötméteres pincében. Mára 23 hektár – termő és új telepítésű – szőlőt művel a család. „Ez éppen elég, hiszen nagyon széles választékkal dolgozunk”- jegyezte meg, hogy több mint 22 féle borral vannak jelen a piacon.

Idősebb Szőke Mátyás alapelve, hogy nem készítenek tömegterméket, erre ott vannak mások. Minőség és különlegesség a két legfőbb vezérelv, amelyeknek mindig van piaca. Ettől váltak etalonná a borvidéken.

A fiatal Szőkét nagyapja a borral tudta először megfogni, miközben tizenévesen már traktort vezetett a szőlőben. „Sokszor az egyszemélyes erőgépbe is bepréseltem magam, csak ott lehessek”- fogalmazta meg korai élményét, hogy a pince titokzatos világ volt számára, miközben a családi ebédeken bor is került a pohárba, s mellé tanítás. Ezek az élmények pedig nem múlhattak el nyom nélkül.
Pályaválasztáskor szinte egyenes út vezetett a kertészeti egyetemre. „A gyakorlati oldal sokkal könnyebben ment, saját tapasztalatokkal felvértezve vágtam bele a tanulásba”- magyarázta, s menet közben – ahogyan gyarapodott a tudás – a kedv is megjött a szakmához, bár az igazi elkötelezettséget a családi háttér adta meg.

Idősebb Szőke Mátyás úttörőnek számított a borvidéken, hosszú idő után ő hozta felszínre a Mátra egyedi ízvilágát. Az unoka számára a Mátra életérzés, sokrétű, amely különleges talajjal rendelkezik, a világon is egyedülálló a mikroklímája, szinte minden elképzelést meg lehet valósítani. „Ami gondot okoz, hogy a borvidék hosszan nyúlik el”- hívta fel a figyelmet, nincsen központja, mint a szekszárdiaknak, vagy az egrieknek. Ez nem segíti a borturizmust, hiszen gyalog lehetetlen egyik pincéből átsétálni a másikba. A szállodák is a hegyekben, magasan vannak, s mindent megtesz a szolgáltatóipar, hogy a vendégnek ne kelljen mozdulnia, mindent helyben megkapjon. Csak a „direkt borturistákra” számíthatnak.
Öt éve dolgozik a családi gazdaságban. A szakmai fogásokat nagyapja – és a pincemester – mellett leste el. Nem csak a borászatba, hanem a cégvezetés fortélyaiba is beletanult, amiben nagy segítséget jelentett, hogy korábban együtt jártak borkóstolókra, megbeszélésekre, tárgyalásokra. „A szőlő viszont nagyanyám privilégiuma, nem bízza másra”- mutatott rá, családon belül mennyire valóságos a munkaleosztás.

A vendéglátás különös színfoltja a pincészetnek. Az élményt, amiért a borkedvelők ellátogatnak hozzájuk nem csak a borok, hanem a személyes fogadtatás nyújtja. A pincészet emberközpontú, ami visszatükröződik a vendégfogadásnál is, ezt a személyességet ültette el benne a nagyapja. Nem időpontra és tételre lebontott csomagot ajánlanak ki, hanem ha érkezik egy csoport, kizárólag velük foglalkoznak. „Nem szeretünk ülve borkóstolót tartani”- mutatott rá, hogy ezeken az alkalmakon maga is készséggel segédkezik, végigjárják a pincét, az érdeklődők láthatják a szőlő útját a beérkezéstől, míg bor nem lesz belőle. Sőt, nem csak kész tételekkel ismerkedhetnek, hanem a félkész borokkal is, vagy éppen vertikális kóstolót tartanak. Megismerhetik ugyanazt a bort különböző gyártóktól származó hordókból. Egy technológiai sorba ugyanúgy belefér a reduktív borkészítés, a nagyhordós vagy a barrique érlelés. A fogyasztók így tanulják meg értékelni a bor sokszínűségét. Mindezzel különleges élményt kapnak, nem véletlen, hogy sokadszor is visszatérnek. Az ételeket ugyancsak maguk készítik vagy helyi termelőktől vásárolják.

„Papával összecsiszolódni nem egyszerű!” szögezte le, korban mintegy fél évszázad van közöttük, s mindketten határozottan tudnak ragaszkodni az elképzeléseikhez. Egyik oldalon a fiatal szakember az új technológiákat ismerte meg, miközben nagyapja végigjárta a világot, s onnan is gyűjtött tapasztalatokat. Idősebb Szőke Mátyás a nagyhordós borászkodás híve, amit az elért eredmények alapján nem lehet megkérdőjelezni. Ugyanakkor az ifjú borász véleménye szerint nem elég csak nyitogatni az új felé, hanem szélesre kell tárni az ajtót. A borkultúra fejlődik, ezt pedig követnie kell a borászatnak is, hogy az új generációk elvárásának meg tudjanak felelni, figyelembe lehessen venni a fogyasztó véleményét is. A Szürkebarátot éveken át csak nagy fahordóban készítették, ma már elmozdultak a reduktív irányba. Ezt is ő erőltette, hiszen fiatalként látja, lehet szép a 2-3 éves fahordós érlés, de egy hársvirágos könnyed Szürkebarát – amit akár gyöngyözőborként, akár fehér cuvée-ként szélesebb körben lehet értékesíteni – új közönséget szólít meg.

„Még nem adta át a pincekulcsot, igyekszik egy kézben tartani a vállalkozást”- magyarázta, hogy azt viszont el kell ismerni, hogy 30 év alatt a nulláról épített fel egy jól működő borászatot. Érthető hát, hogy foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, nehezen engedi el. Hosszú évek verejtékes munkája van benne, minden szabadideje, gondolata.

Miközben ifjabb Szőke Mátyás elismeri nagyapja teljesítményét, szeretné megvalósítani a saját elképzelését. Még akkor is, ha ez esetenként feszültséggel jár. Nagyszülő és unoka, mindketten hajthatatlanok, önfejűek. „Sokszor tudok makacsabb lenni, mint a nagyapám”- meghallgatja az idős szakembert,
majd véghezviszi a saját ötleteit. „Amikor a készterméket kóstoljuk, árulom csak el, hogy nem úgy készítettem, ahogyan mondta”- magyarázta, hogy a kiérdemelt bizalomnak köszönhetően borok kezelése harmadik éve az ő kezében van.
A beruházások esetében ő jelentkezik ötletgazdaként, ám a papa kezében van még a pénzcsap. Esetenként többször is el kell mondani, mire eljutnak a megvalósításig. De lehet rá hatni.

„Ha önkényesen átveszem a feladatot, elfogadja”- vallja be, ilyen volt az erjesztéstechnológia, amit 3 évvel ezelőtt kezdett átformálni, s ami ma már az ő elképzelése szerint zajlik. Ugyanakkor Szőke Mátyás nem hagyta magára az unokáját a törekvéseiben, kialakult köztük a párbeszéd. Ma már szinte csak a költségek jelentik a fő kérdést. A 2016 utáni évjáratú borok az ifjú Szőke kezenyomát viselik. A házasításokat ő állítja össze, a papa csak „láttamozza”.

„Szerettem volna Olasz rizlingből barrique tételt készíteni, ami nem tetszett”- világított rá a folyamatra, ha titokban is, de megalkotta, a hordóra viszont Chardonnay volt írva. Jó tanulópénznek bizonyult, ma már finomított a technológián.

Sok fajtával dolgoznak, mégsem okoz gondot az odafigyelés, a más-más technológia. A könnyű fehértől a nagyfahordós vagy barrique fehérig, könnyű és testes vörös, késői szüretelés egyaránt található a szortimentjükben. Mindezt 0,75-ös palackban vagy magnum kiszereléssel. Elérték, hogy bárki jön hozzájuk, megtalálja az ízlésének megfelelő tételt. Egy-két fajtát ugyan kivenne a sorból, de nem szeretné igazán szűkíteni a palettát. Kedvence a Chardonnay – abból is a barrique, mint a dűlőszelektált Paskomi Chardonnay -, de hasonlóan az Olasz rizling, ezért is kacérkodik a barrique érleléssel. Emellett most készül az első saját ízlésére formált vörösbora, a pincészet első Pinot noir-ja. „Ezt már a júniusi esküvőmön teszteljük”- vallotta be büszkén a döntését a családi állapot változásáról.

Amikor teheti, a szőlőben is dolgozik, bár a pincében mozog otthonosabban. „Vannak olyan szőlők, amelyekkel nem szeretném, ha idénymunkások foglalkoznának”- bevallása szerint ezek gondozása a benti munka mellett, vagy után, bele kell férjen az idejébe. „A nagymama nagyon jó szőlőtermelő, ha szőlőt értékesítenénk”- árulta el, itt viszont bor készül belőle, így mások az elvárások. Ha kimegy zöldszüretre, a traktoros a nyomában jár, hogy eltüntesse a nyomokat, annyi fürttől szabadítja meg a tőkét.
Borok megjelenésében az alapdesign – amivel 6 éve találkozhatunk -, a minimalista, nonfiguratív Mátra-vonulat, apró módosítások kivételével nem változott.

„Bordeaux-i cuvée minden pincészetben kötelező tétel, ugyanakkor mi inkább a fajtaborokban hiszünk”- hangsúlyozta, hogy ehhez jön a termőhely, maga a Mátra. A Zöld veltelini könnyed osztrák fajta, itt viszont a stílusa mátrai, a Hajnal hegyen barna erdőtalajon, vulkanikus, kavicsos alappal, reduktív technológiával, viszont óriási beltartalommal készül. Egy eredeti osztrák veltelini mátrai stílusban.

Idősebb Szőke Mátyás magasra tette a lécet, unokája fontosnak tartja azokat az értékeket, amelyekkel keretet teremtett a vállalkozásnak, ugyanakkor ő is hozza a maga igényességét. Bár nem akarja a hordós érlelést megszüntetni, de a piac diktál. Az alapokat tiszteletben tartja, de a saját egyénisége óhatatlanul is felszínre tör. Kísérletező kedvű, mindig jár az agya, nyitott az újdonságokra és ezeknek érvényt is szerez.

A borvidéken sok a fiatal, megalapították a Mátrai Borászok Egyesületét, havi rendszerességgel tartanak egymás között kóstolókat. Igyekeznek egységesebb, mátrai arculatot megfogalmazni, közösen megjelenni, építik a borvidéki marketinget.