Lássák a napot, vagy inkább árnyékoljuk a fürtöket?

Az érés közeledtével azok a fitotechnikai beavatkozások, termesztési fogások kerülnek előtérbe, melyek közvetlenül vagy közvetett módon hatnak a termés mennyiségére és minőségére. A korábbi évtizedek vezérszólama az volt, hogy „lássák a fürtök a napot”. A fénynek való kitettség nemcsak a termés egészségi állapotára, de annak beltartalmi paramétereire is kedvezően hat. A klímaváltozás hatására megnövekedett abiotikus stressz, a napperzselés fokozott veszélye, illetve a fokozott UV-sugárzás azonban bebizonyították, a túl sok fény is káros lehet. Jelen összeállításunkban sorra vesszük, milyen eszközök állnak a termesztők rendelkezésére, amivel akár évjáratról évjáratra rugalmasan szabályozhatják a fürtök napnak való kitettségét.

A hazai klasszikus szerzőkkel (Csepregi, 1985; Kozma, 1993) szinte egy időben számos külföldi szakirodalom jelent meg, melyek a lombozat, és annak mikroklímájának szabályozását taglalják. A 2000-es évekig elsősorban a túltermelés megakadályozása, illetve a minőség, azon belül is főként a beérési mustfok növelése volt a cél. Az ezredforduló után, de különösen az utóbbi évtizedben egyre komolyabb problémát jelent a klímaváltozás hatására megnövekedett stressz, illetve a felborult érésmenet. A minőség fogalmát, avagy a szőlővel szembeni elvárásainkat sem tekinthetjük állandónak – térben és időben sem. A fogyasztói elvárások, de a helyi előírások is változnak, a termesztőnek tehát nemcsak a környezethez, de a vásárlókhoz és rendeletekhez is igazodnia kell.

Poni és munkatársai (2018) egy kiváló áttekintő cikkben járják körül a szőlő minőségét alakító tényezőket, azokkal kapcsolatos választásainkat és az értékelés új lehetőségeit. Az olasz szakembergárda elsőként a minőséget alakító faktorokat taglalja. A genetikai tényezők között kiemelik a fajták és klónok közötti változékonyságot cukorgyűjtő-képességüket, szervessav- és antocianin-tartalmukat, valamint aromaprofiljukat illetően. A környezeti tényezők között a talajtulajdonságokat, a tápanyag-ellátottságot (N, K és P), a víz rendelkezésre állását, valamint a felhasználható fény mennyiségét és a hőmérsékletet. Hangsúlyozzák, hogy ez utóbbi két „influenszer” nagyon nehezen függetleníthető egymástól. Végül az agronómiai tényezőket értékelik, köztük a termés mennyiségének és minőségének viszonyrendszerét. Kiemelik, hogy az optimális minőség elérése szigorúan kötődik a növekedési erélyhez és a hozamhoz, ezek egyensúlyát kell megtalálnunk. Lehetőségeink, vagyis az általuk kiemelt agronómiai tényezők a fitotechnikai beavatkozásokkal folytatódnak, nevezetesen a fürtválogatás, lelevelezés, csonkázás, hajtásválogatás, gyűrűzés módjaival és hatásaival. Az agronómiai faktorok között említik még a növekedésszabályozók alkalmazását, a tápanyag-utánpótlás és talajápolás rendszerét, valamint a vízellátást. Csemegeszőlők esetében a minőségjavítás agronómiai eszközeként a tőkeművelésmódot, valamint a műanyag „takarók” alkalmazását emelik ki. Végül a minőség megítélésében alkalmazható új módszereket is ajánlanak az olasz szerzők. A hagyományos módszerek elsősorban kémiai és technológiai paraméterek meghatározására alapoztak, ezek igen megbízhatóak, hiszen az OIV kompendiuma is ezeket tartalmazza. Hibájuk azonban, hogy anyag- és költségigényesek, destruktívak, ráadásul a környezetet is terhelik. A precíziós technikák alkalmazása segíthet ezen nehézségek feloldásában. A fizikokémiai paraméterekre alapozó szenzorok roncsolásmentes megoldást jelenthetnek a növény teljesítményének megítélésére. A vibrációs spektroszkópiára (infravörös és Raman spektroszkópia) szintén nem destruktívak, igen felhasználóbarátok, minimális előkészítéssel nagyszámú paraméter gyors meghatározására alkalmazhatóak.

A minőség megítélésével kapcsolatos aktualitások után nézzük tehát, „mire jó még ma is a lelevezés”. Már a 90-es évek végén is ismertük jótékony hatásait, alkalmazása a 21. század első évtizedében vált általánossá. A szürkerothadás fellépésének mérséklésében, illetve vörösborszőlő-fajták színgyarapításában érdemei vitathatatlanok, illatos fajták aroma-, lelágyulásra hajlamos fajták savvesztéséhez azonban kétségtelenül hozzájárulhat.

Magyarországon a 2000-es években kezdtek gyülekezni a lelevelezéssel kapcsolatos eredmények és publikációk. A beavatkozásnak ekkorra már jelentős külföldi, nagyszámú német szakirodalma gyűlt össze. A fitotechnikai kezelés megosztó, sajátos mivoltát jól mutatja, hogy azóta is sokfelé zajlanak az ezzel kapcsolatos kutatások. Nem véletlenül, hiszen variálhatunk vele térben és időben egyaránt. Ha korán végezzük, a gyengébb kötődés révén lazább szerkezetű, kisebb tömegű fürtöket nyerhetünk, vagyis a terméshozamot szabályozhatjuk. Később végezve elsősorban az érés menetére, a termés minőségére vagy egészségi állapotára lehetünk hatással. Utóbbi számára sosincs késő, hiszen még a szüret előtti hetekben végzett lelevelezés is kedvező hatással lehet a rothadás mérséklésére. Térben is igen változatos lehet a kezelés (csak keleti, csak nyugati oldal, teljes fürtzóna); általában a fürtök körül végezzük, de újabban kísérletekbe vonták a defoliációt a lombozat felső zónájában alkalmazva, mint az éréslassítás lehetséges eszközét. Erről már egy korábbi cikkünkben részletesebben is értekeztünk.

Peña-Olmos és munkatársai (2013) hűvös, hegyvidéki, trópusi körülmények között vizsgálták a defoliáció hatásait. Chardonnay tőkéken végeztek részleges lelevelezést, mely során 15 naponta eltávolították az újonnan fejlődött levelek 50%-át. Vizsgálataikban ez a drasztikusnak tűnő beavatkozás magasabb mustfokot és alacsonyabb savtartalmat eredményezett, vagyis értelmezésük szerint minőségjavító hatással bírt. Pastore és kutatótársai (2013) Sangiovese fajtán végezték kísérleteiket, kezeléseik „szelektivitása” abban állt, hogy eltérő időpontokban hajtották végre a fürtök körüli levelek eltávolítását. Vizsgálataikban a klasszikus paramétereken túl a kezelések hatására a szőlőbogyóban bekövetkező transzkriptom-szintű változásokat is elemezték. Eredményeik szerint a virágzáskori lelevelezés kedvezően hatott a minőségre, zsendüléskor végezve azonban nemcsak az antocianin gyarapodására volt kedvezőtlen hatással, de a napperzselés mértékét is növelte. Vaillant-Gaveau és munkatársai (2014) a teljes lelevelezés és a teljes fürteltávolítás hatásait vizsgálták Chardonnay tőkéken. A generatív részek zsendüléskori eltávolítása – érthető módon – jótékonyan hatott a szénhidrátraktárak állapotára, míg a teljes lelevelezés csökkentette a törzsben és gyökerekben a keményítő mennyiségét, ráadásul hosszabb távon a hozam és a cukortermelés csökkenéséhez vezetett. Svájci kutatók öt fajta esetében járták körül a lelelevelezés hatásait, azok időzítésének és intenzitásának függvényében (Verdenal et al., 2019). A minőségre vonatkozóan szignifikánsan jobb eredményeket kaptak a vörösborszőlő-fajták esetében. Kiemelték, hogy vizsgálataik szerint a virágzás előtti lelevelezés kiváló megoldásnak tűnik a növekedési erély csökkentésére és a hozam mérséklésére, mindamellett nem jár a minőség érzékelhető gyengülésével.

Mit tehetünk, ha nem akarjuk, hogy a fürtök lássák a napot? Kézenfekvő válasznak tűnik, hogy ne levelezzük le a tőkéket. Ez természetesen igaz is, de az eszköztárunk ennél azért árnyaltabb, szerencsére. A fürtök árnyékolását már az ültetvény kialakításával garantálhatjuk, elég csak a V alakú támrendszeren vagy pergolákon, az árnyékban lógó fürtök fejlődésére gondolni. Hasonló hatást a – ma nem túl népszerű – függönyműveléseken is elérhetünk. Bavougian és kutatótársai (2012) eltérő lombszerkezetet nevelő tőkeformákat hasonlítottak össze Nebrascában. Meglepő módon, vizsgálataikban a GDC művelés nem csak többet termett, de magasabb mustfokkal érett be, mint egyes függőleges lombot nevelő tőkeformák. Duchene és szerzőtársai (2014) szintén a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik eszközét látják a jól megválasztott tőkeművelésmódban, ők azonban azokat minősítik adaptálhatóbbnak, ahol jól korlátozható a lombozat mérete, hogy a vízhiányos időszakokban is szabályozható legyen a tőke vízigénye. Az érés lassításáról szóló cikkünkben már említésre került megoldásként az árnyékolóhálók használata. Oliveira és munkatársai (2014) hangsúlyozták, a hálók használatával nem változik szignifikánsan a minőség, mindössze a bogyók színeződése gyengül. A bogyók éréskori hőmérséklete viszont jelentősen csökken. A napperzselésből adódó termésveszteség szintén mérsékelhető a hálók segítségével.

Az árnyékolás vagy lelevelezés tehát termőhelytől, fajtától, évjárattól függő kérdés, alkalmazkodni sok mindenhez tudunk szőlészeti eszközökkel, környezetkímélő módszerekkel is. De továbbra is a legfontosabb, hogy ismerjük ültetvényünket.

Varga Zsuzsanna, Bodor-Pesti Péter

Ajánlott irodalmak

CHRISTINA M. BAVOUGIAN, PAUL E. READ & ELIZABETH WALTER-SHEA (2012): Training System Effects on Sunlight Penetration, Canopy Structure, Yield, and Fruit Characteristics of ‘Frontenac’ Grapevine (Vitis spp.). International Journal of Fruit Science Volume 12, Issue 4 Pages 402-409

JAIME ERNESTO PEÑA-OLMOS; FÁNOR CASIERRA-POSADA; MARTIN HERZBERG (2013): Effect of Partial Grapevine Defoliation (Vitis vinifera) on Wine Quality. Rev.Fac.Nal.Agr.Medellín 66(1): 6891-6898.

ÉRIC DUCHÊNE, FRÉDÉRIC HUARD, PHILIPPE PIERI (2014): Grapevine and climate change: what adaptations of plant material and training systems should we anticipate? Spécial Laccave, J. Int. Sci. Vigne Vin, 2014, 61 – 69

CHIARA PASTORE, SARA ZENONI, MARIANNA FASOLI, MARIO PEZZOTTI, GIOVANNI BATTISTA TORNIELLI, ILARIA FILIPPETTI (2013): Selective defoliation affects plant growth, fruit transcriptional ripening program and flavonoid metabolism in grapevine. Pastore et al. BMC Plant Biology 2013, 13:30

NATHALIE VAILLANT-GAVEAU, GENEVIÈVE WOJNAROWIEZ, ANNE-NOËLLE PETIT, LUCILE JACQUENS, LAURENT PANIGAI, CHRISTOPHE CLÉMENT, FLORENCE FONTAINE (2014): Relationships between carbohydrates and reproductive development in chardonnay grapevine: impact of defoliation and fruit removal treatments during four successive growing seasons. J. Int. Sci. Vigne Vin, 2014, 48, 219-229

MANUEL OLIVEIRA, JOSÉ TELES, PEDRO BARBOSA, FRANCISCO OLAZABAL, JORGE QUEIROZ (2014): Shading of the fruit zone to reduce grape yield and quality losses caused by sunburn. j. Int. Sci. Vigne Vin, 2014, 48, 179-187

STEFANO PONIA, MATTEO GATTI, ALBERTO PALLIOTTI, ZHANWU DAI, ERIC DUCHÊNE, THUY-THANH TRUONG, GIUSEPPE FERRARA, ANGELA MARIA STELLA MATARRESE, ALESSANDRA GALLOTTA, ANDREA BELLINCONTRO, FABIO MENCARELLI, SERGIO TOMBESI (2018): Grapevine quality: A multiple choice issue. Scientia Horticulturae 234 (2018) 445–462

THIBAUT VERDENAL, VIVIAN ZUFFEREY, AGNÈS DIENES-NAGY, GILLES BOURDIN, KATIA GINDRO, OLIVIER VIRET, JEAN-LAURENT SPRING (2019): Timing and Intensity of Grapevine Defoliation: An Extensive Overview on Five Cultivars in Switzerland. Am J Enol Vitic. October 2019 70: 427-434