Ismét virágzik az ázsiai szőlőkultúra

Közismert tény, hogy a szőlő termesztésbe vonása és az első virágzó szőlőskertek mind-mind Ázsiához kötődnek. Arról is vannak történelmi bizonyítékaink, hogy a Selyemúton át a Vitis vinifera már az ókorban eljutott a Távol-Keletre. Tudjuk, hogy az időszámításunk első évszázadaiban készítettek és fogyasztottak bort Indiában és Kínában. Azonban a szőlő- és borkultúra ezekben az országokban később teljesen háttérbe szorult. Bár a kontinensek felfedezése után a szőlő hamar eljutott az Újvilágba is, üzemi szintű terjedésére a 20. század második feléig várnunk kellett. Ma már bátran kijelenthetjük, nemcsak az Újvilág, de a „még újabb világ” is épül a szőlő és bor világában. Jelen összeállításunkban áttekintjük Ázsia, elsősorban Kelet-Ázsia szőlészeti statisztikáit. Továbbá részletesen kitérünk a Távol-Kelet borkészítési trendjeire is.

A világ vagy a kontinensek statisztikái önmagukban csalókák. A világ összterülete és termelése globálisan már évtizedek óta csökken. Hangsúlyozottan igaz ez az Óvilágra, vagyis Európa ültetvényeire, bár a mennyiségi hanyatláshoz szerencsére minőségi és értékbeli növekedés társul. Ázsiát, mint egybefüggő földrészt tekintve, a szőlőtermesztés helyzete hosszú távon kiegyenlítettnek tetszik, az országos listákat áttekintve azonban az átrendeződés hamar nyilvánvalóvá válik.
1981 és 1985 között a világ közel 10 millió hektárnyi szőlőterületének 14,9 százalékát uralták ázsiai szőlők. Az arány valamelyest változott az ezredfordulóra, hiszen Ázsia aránya 16,8%-ra nőtt, de a hangsúlyok áttevődése leginkább Európa csökkenésének tudható be. 1995-ben a területi ranglistán a top 10-ben még csak közel-keleti államok szerepeltek, vagyis uralta még a csemegék piacát a szőlőkultúra bölcsője. Meg kell azonban jegyeznünk, „a legújabb világ” nem a semmiből született, Kína már a 90-es években is a 11. helyre jutott. A világ bortermésének ekkor még mindössze 2,4 %-a származott Ázsiából, ugyanakkor a csemegeszőlő-termesztés 23,2 %-át ők adták. Mazsolaszőlőből pedig közel a világtermés felét (46,4 %) a keleti kontinens termelői biztosították.

A 2000-es évek első statisztikái talán még meglepőbbek. Kína már azon hat ország listáján szerepelt, melyek a világ összes szőlőterületének több mint 50%-át adták. De a trendeket kiválóan mutatja, hogy – a Szőlőtermesztés (Bényei et al., 2015) tankönyvet idézve – úgy történt, ha Európában kivágtak egy szőlőtőkét, azt az Újvilágban és Ázsiában (főleg Kína) ültették el. A megtermett szőlő közel harmada (30%) ekkor csemegeként hasznosult, melynek több mint felét Ázsiában állították elő.

Napjainkra a kép sokat változott. Ázsia a szőlő- és borpiac nélkülözhetetlen szereplője. Az OIV 2019-es statisztikái szerint a világ szőlőterületeinek 50%-át öt ország uralja, meglepő módon ebből kettő ázsiai. Törökország a maga 6%-ával az Óvilágot képviseli, míg a 12%-os Kína már meg is előzte Olaszországot és a franciákat, illetve alig marad el a spanyoloktól. Az ázsiai növekedés a százalékos trendekben is szembetűnő. Míg a régi termesztő országok (Irán, Üzbegisztán, Szíria és Ukrajna) kétszámjegyű csökkenést mutatnak, Kína területe 8, Indiáé pedig 18%-kal nőtt 2014-től 2018-ig. Érdekes tény, hogy Kína a bortermelő országok rangsorában is előkelő helyen szerepel, míg India egyelőre csak az étkezési szőlőben jeleskedik. Megnyugtató tény viszont, hogy Kína nem csak termelésben „toplistás”, összes borfogyasztását tekintve ma már az ötödik legnagyobb borivó nemzet, miközben manapság még borimportban és nem kivitelben jeleskedik.

Ha a Távol-Keletet tekintjük, két nagy ország érdemel fajsúlyosabb említést a világ boratlaszának legújabb kiadásában: Japán és Kína. A borászati technológia és a hozzá igazodó termesztés azonban más távol-keleti államokban (Thaiföld, Mianmar, Dél-Korea) is fejlődőben van, így jelen összeállításunkban nemcsak a nagyok, de a kisebb érdekességek bemutatására is kitérünk.

A japánok bor és szaké iránti elhivatottságát jól mutatja, hogy az országban több mint ezer sommelier tevékenykedik. Szőlőtermesztésre a szigetország központi prefektúrája alkalmas, bár a magas éves csapadékmennyiség (több mint ezer milliméter) komoly kihívást jelent, hiszen igen megnöveli a gombás betegségek fellépésének kockázatát. Nem véletlen, hogy legismertebb fajtáik között ott találjuk a labrusca-származékokat (Koshu, Delaware, Kyoho). A Muscat Bailey A egy japán hibrid, melyből neve ellenére meglepő módon vörösbort készítenek.

Kínában már az ókorban is készítettek bort, ez a hagyomány óriási lendülettel éledt fel az utóbbi évtizedekben. A hatalmas országot szélsőségek jellemzik mind a talajok, mind az éghajlat szempontjából. Az ország keleti részét óceáni klíma uralja, mely fagymentességet biztosít a tőkék számára. A nyári monszunesők azonban itt is kockázatot rejtenek. A Dél-Koreával körülbelül egy szélességen fekvő Shandong tartományban található Kína több száz borászatának közel negyede. Vörösborszőlő-fajtákból a Cabernet-t, a Grenache-t és ezek hibridjét, a Marselant termesztik; a fehérek közül pedig az Olasz rizling és a Chardonnay népszerű, de a Long-yan nevű csemegefajtából is készítenek egyszerű és könnyed fehérborokat.

Indiában a területi gyarapodás folyamatos. A borkészítést némiképp akadályozza, hogy egyes államokban alkoholtilalom van érvényben. A másik nagy kihívást a monszun jelenti. A forró éghajlat a szállítást és tárolást is megnehezíti. Dicséretes azonban, hogy a helyi termelés kizárólag helyi szőlőre, helyi termelőkre alapoz. Mianmarban egyelőre csak két borászat működik, ahol a tengerszint feletti magassággal oldották a trópusi klíma jelentette nehézségeket. Thaiföldön már nyolc borászatot találunk, ahol rendre a francia és a nemzetközi fajtákat preferálják. Az Indonéziához tartozó Bali szigetén öt borászat működik. A nagy páratartalom ellen magas lugasműveléssel (pergolával) védekeznek. Készítenek bort importált szőlőből is. Tajvanon 2002-ben oldották fel az állami alkoholmonopóliumot, a helyi borászatok ez után jöhettek létre. Az ország nyugati részén japán hibrideket, Black queent és Golden muscatot termesztenek. Dél-Koreában hatvan borászatot találunk. Itt a zord telek is kihívást jelentenek a termesztőknek. A választás náluk is japán hibridekre, vagyis a Muscat Bailey A-ra és a Campbell earlyre esett.

A cathaypacific.com oldalán Eddie McDougall bemutatja Ázsia legszebb borvidékeit. Első helyre a teaültetvényeiről is híres kínai Shangri-La tartományt teszi. A hűvös klíma a tengerszint feletti magasságból adódik. Ezt követi a legrégebbi kínai szőlőtermő vidéknek számító Yantai régió, majd a Tokiótól délnyugatra fekvő japán prefektúra, Yamanashi, mely 80 termelőnek ad otthont. A sort egy thaiföldi (Khao Yai) és egy bali (indonéz) borvidék zárja.
Hasonló listát olvashatunk a Forbes magazin tolmácsolásában is, itt mianmari, indiai, japán és kínai termelők érdemelnek említést. A lifestyleasia.com weboldal gyönyörű ültetvényeket emel ki Ázsia-szerte, Mianmarból (mind a kettőt!), Thaiföldről, Indonéziából, Indiából, Japánból és Kínából. Felsorolásukat a szőlőtermesztés bölcsőjéhez közel eső Libanon egy borvidéke, a Bekaa-völgy zárja.

A worldfoodwine.com oldalán nemcsak ázsiai szőlőtermesztésről, de más jellegzetes helyi alkoholos italokról is olvashatunk. A japán rizspárlatokról is információt nyerünk, melyeket gyakran helyi gyümölcsökkel ízesítenek (sake, sochu, awamori, umeshu). Megtudhatjuk a honlapról, hogy Japánban a sör a legnépszerűbb alkoholos ital. Az első helyi sörüzemeket holland kereskedők alapították a tengerészek kiszolgálására. Az is érdekes tény, hogy néhány japán whisky ma már a világ legjobbjai közé jutott.

A 2023 novemberében Koreában megrendezésre kerülő Asia Wine Trophy a legnagyobb ázsiai borverseny. A weboldal tanúsága szerint több mint 4300 nevezett tétel érkezett be. A verseny színvonalát nemzetközi bírálók és az OIV felügyelete garantálja.

A fenti soraink is megmutatták, hogy a Távol-Keletre ma már nem szabad pusztán egzotikus fűszerek és jól „utaztatható” csemegék hazájaként gondolnunk. A keleti fogyasztás, de vele a keleti termesztés is nő. Feladatunk nem a bor és a szőlő be- vagy kiszállítása, hanem az információcsere. Mi is tanulhatunk az ifjoncoktól, ahogy ők is tapasztalhatnak az Óvilág által.

Varga Zsuzsanna, Bodor-Pesti Péter