Generációváltók: Interjú Szekretár Jánossal

A generációváltáshoz a bátorság mellett tudatosságra is szükség van, olyan folyamat, ami elkerülhetetlen, A 90-es években megindultak a vállalkozások, s mára nőtt fel az a fiatal generáció, amely alkalmas az átvételre és továbbvitelre.

A magyar családi vállakozások kétharmada az agráriumban, a kereskedelemben és a vendéglátásban működik. Az utódlás okozta kihívás azért is jelentős, mert alig harmaduknál létezik kidolgozott terv arra, ki viszi tovább a céget.

Szeleshát Szőlőbirtok – Szekszárd

Szekretár János, aki az arany középutat választja

Miként került kapcsolatba a szőlőtermesztéssel, borászattal?

Szüleim a valamikori Kertészeti Egyetemen végeztek, majd Villányban, Bátán és Tolnán is dolgoztak szőlészettel kapcsolatosan. Később saját vállalkozást hoztak létre. Először főként  zöldség és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.  Édesapám 40 év fölött járt, amikor a saját szőlőbirtok gondolata megfogalmazódott benne. Jómagam 2002-ben segítettem először a szüleimnek a legelső tőkéink telepítésekor, akkor 14 éves voltam.

Milyen példákat látott családon belül, aminek hatására elkötelezte magát az ágazattal?

Először csak szőlővel szerettünk volna foglalni, ehhez értettünk. Ahogy összejött a 10 hektár terület, azt hittük, ez elegendő lesz ahhoz, hogy ki tudjuk gazdálkodni a korábban befektetett összegeket. Sajnos az ágazat nem úgy fejlődött, mint reméltük, és azóta sem lett jobb a helyzet. Ezért eleinte csak egy kényszerpálya volt a borászkodás, ami aztán hozta magával a folyamatos bővülést, fejlesztést. Úgy érzem, még most sem értük teljesen utol magunkat, pedig lassan 20 év telt el.

Ebben az ágazatban, ha az embert csak a bevétel motiválja, nem sok jóra számíthat. Én a rengeteg munkát és küzdelmet tapasztaltam. Viszont emellett gyönyörű dolog látni, hogy a semmiből létrejön egy termék, amit büszkén tud az ember megmutatni és tudja, hogy az milyen sok munkával járt. Jó lenne, ha ez az érték valamikor a helyére kerülne.

A szüleimmel való közös munka és az értékteremtés számomra a legfontosabb.

Milyen tapasztalatokat szerzett a generációk közötti különbségekről, hogyan hidalta át? Miben különbözik a munkájuk, a szakmához való hozzáállásuk?

Szerencsére nagyon jól működik nálunk az egymás között  különböző munkák felosztása. Mindenki tudja, mi a dolga, miben tud kiemelkedőt alkotni. Így inkább javaslatokat teszünk egymásnak és nem szólunk bele bizonyos munkafolyamatokba.  Szüleimre nagy terhet ró és nehezen viselik az adminisztrációs feladatokat, illetve a fejlesztésekkel kapcsolatos pályázati munkákat. Ezeket a feladatokat meghagyják nekem. Napról napra változik a világ, ezt nehéz követni. A saját elveink és a piaci igényeknek való megfelelés örökös küzdelem. De a cél mindig ugyanaz, a legmagasabb minőségű szőlőt majd abból bort készíteni.

Zökkenőmentes, vagy konfliktusokkal nehezített volt az átmenet?

Mivel folyamatosan együtt dolgozunk, így drasztikus átmenetről nincs szó, és nem is lesz. A szüleim örülnek, ha minél több dolgot átadhatnak nekem abból, ami számukra már nagyon terhes, így jobban tudnak arra koncentrálni, amiben ők profik.

Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik még a generációváltás előtt állnak?

Minél előbb kezdjék el, mivel nem megy egyik napról a másikra. Mindkét generációnak vannak előnyei és hátrányai, meg kell találni az arany közép utat, és remekül lehet együtt dolgozni. A tapasztalat nagyon hasznos dolog, de az új dolgok felé is nyitni kell. A mostani szőlész-borászoknak mindenhez kell érteniük, és azt nem lehet elvárni, hogy ezt egyszemélyben oldja meg bárki is.