Belül hordozzuk a lehetőséget
„A kínaiak két ecsetvonással írják le a válság szót. Az első ecsetvonás veszélyt jelent, a másik lehetőséget.”
Többségünknek a válság szó negatív jelentéstartalommal bír. Ez nem is meglepő, hiszen a közgazdaságtan válságkezelő megoldásai során gyakori kifejezés, hogy „csökkenteni kell a kibocsátást”, vagy éppen ellenkezőleg: „termelj többet, olcsóbban.” Esetleg „az állami szerepvállalás átgondolása” mellett érvelnek „támogatásokkal”, vagy ennek ellenkezőjével, a „liberalizációval.”
A válság szó tehát bűvös kifejezéssé vált. A válságnak a veszély jellege elhomályosította a válság legfontosabb jellemzőjét: előidézője emberi tevékenységre vagy tétlenségre vezethető vissza, legyen szó hatalmi, katonai, környezeti, gazdasági, egészségügyi vagy társadalmi válságról. Mindegyiknek a megoldása is elsősorban az egyes embereken múlik.
A nehéz sorsú amerikai elnök gondolatában szereplő első ecsetvonásra számos indokot, érvet találunk. Ágazatunk elemzésekor is. Az ágazati szereplők álláspontját az általuk képviselt gazdaság termelési jellege, mérete erősen meghatározza. Érthető megközelítésükből adódóan a problémák okát is eltérően értékelik. A válság ugyanis egy bűvös kifejezés. Elfedi legfontosabb jellemzőjét.
Édesapám tanítása, egyetemi tanulmányaim és szakmai munkám is azt a gondolatot erősítették meg bennem az évek alatt, hogy a leegyszerűsítő, kapkodó, felületes elemzések alapján meghozott intézkedések sokszor látszólagos, rövid távú megoldáshoz vezetnek. Ezek sok esetben nem csökkentik, hanem idővel elmélyítik a problémát. Ez különösen igaz egy olyan komplex társadalmi és gazdasági közegben, mint bármelyik európai borvidék termelési körzete.
De hogyan jutunk el a J. F. Kennedy által jelzett második ecsetvonásig?
Ha egy évvel ezelőtt írom e sorokat, biztosan Churchill szavait idézem: „Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe adott.” Az angol miniszterelnök groteszk látásmódja rávilágít a válság másik jelentéstartalmára, a lehetőségre. A lehetőség viszont szintén az emberhez kötődik.
Ebben az állításomban egy tavaszi francia tanulmányút is megerősített. A francia borászat fejlődése sokkal mélyebb alapokon nyugszik, mint a mérethatékonyság, a versenyképesség vagy a termelékenység közgazdaságtani szentháromsága. A francia ágazatszervezésben kiemelt szerepe van a termelői közösségnek és azok egyeztetéseinek. Ezeken a fórumokon nyíltan ütköznek az álláspontok. A konszenzusos döntések célja az adott borvidék hitelességének, elismertségének és ezáltal a hozzáadott értékének növelése. Az előrelépést viszont nem másik borvidékekhez viszonyítva, hanem saját adottságaikból kiindulva képzelik elérni. Az egyediségben rejlő piaci lehetőségnek szükséges, de nem elégséges feltétele a technológia. A bor ugyanis több, mint vegyületek összessége. A bor a helyi termelői közösség kollektív tudásának kifejezése.
A hegyközségi tisztújítás – a tavaszi méhrajokhoz hasonlóan – jó értelemben vett morajlással töltötte meg a borvidékeket. Új helyzetértékelésre késztetett minden borvidéket. Mindez magában hordozza az új lehetőséget.
A tisztújítás egyúttal rávilágít arra is, milyen komoly felhatalmazás húzódik meg a választási eredmények mögött. Önmagában az egyének szakmai víziója kevésnek bizonyult sok esetben. A termelői közösség számára éppolyan fontos az adott személynek a közösségben végzett munkája, embersége, közvetlensége.
Kívánom, hogy ez a morajlás a következő öt évben mindvégig kitartson. Kívánom, hogy sikeresen, egymás véleményét meghallgatva határozzák meg borvidékük jövőképét. Hiszen a borvidék jövője a termelők jövője.
Brazsil Dávid
a HNT főtitkára