A Monarchia régi-új borai

A kommunizmus 1989-es összeomlása felélesztette a közép-európai egység gondolatát. De vajon létezik-e közép-európai boridentitás is? Justin Keay írásában beszámol, hogy harminc évvel a kommunizmus összeomlása után úgy tűnik, a régi hagyományok újra életre kelnek a Habsburg Birodalom egykori nemzetállamaiban.

Miközben élvezik a kávéházi kultúrát, a bécsi, prágai, pozsonyi és budapesti látogatók felismerhetik az építészeti, társadalmi és egyéb hasonlóságokat, amelyek összefogják Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot, de Szlovénia, Horvátország és még az olasz Alto Adige egyes részeit is.
De vajon, látjuk-e a közép-európai boridentitás megjelenését is? Egyesek valóban úgy vélik, hogy a közép-európai borászati hagyományok – amelyek a második világháború után 45 évre ténylegesen felfüggesztésre kerültek – újból megjelennek.

Szőlő határok nélkül

Kathi Moser, az osztrák Sepp Moser borászat vezetője rámutat, hogy a bécsi Klosterneuburgi szőlészeti iskola segítette az Osztrák-Magyar Monarchia területén a termelést, vizsgálták a fajták alkalmazkodását az eltérő talajtípusokhoz és a helyi éghajlathoz. “Elődeink nagyon sok kutatást végeztek és folytatnak ma is, az innen származó fiatal szőlőtőkék elterjedtek a birodalomban” – mondja, hozzátéve, hogy a mögöttük lévő kommunizmus megszakadásával a borászok visszatértek a helyi őshonos fajtákhoz. Ide tartoznak a közép-európai „kék szőlő” (Blaufränkisch más néven Frankovka, Kékfrankos, Lemberger vagy Borgonja), Welschriesling (Olasz rizling), rizling (Rajnai rizling), valamint Magyarországon és Szlovákiában a Furmint.
Néhány borász lényegében úgy működik, mintha az Osztrák-Magyar Monarchia soha nem ért volna véget, figyelmen kívül hagyva az 1918 után kialakult országhatárokat. A Weingut Moric Blaufränkisch borok széles választékát készíti Ausztria és Magyarország szőlőskertjeiben. A két osztrák Pfneiszl nővér úgy döntött, hogy a nyugat-magyarországi Sopron városában ültetvényt telepít, és őshonos fajtákból készítenek bort. Emellett a romániai Erdély legalább két nagy termelőjének – Balla Géza (Miniș) és Nachbil (Beltriug) – területén találunk magyar származású fajtákat. Így tesz számos szlovákiai gazdálkodó is, akik a Furmintot széles körben termesztik (Tokaj régiója Magyarország és Szlovákia területén terül el).

A pannon álláspont

Zdenek Vykoukal, a névadó borászat tulajdonosa a Cseh Köztársaságban a konvergencia határozott jeleit látja még a modern borászkodáshoz ragaszkodó termelők körében is. „Hosszú ideig ezek az országok ugyanazon államban éltek egymás mellett, ezért a borászat azonos elvekre épül. Az éghajlat, a talaj és a fajták is hasonlóak, mivel a szőlőültetvények nagy része az ókori Pannónia területén található. ”- mondja, hozzátéve, hogy Ausztriát tartja borászat szempontjából a legfejlettebbnek, őket Csehország és Szlovákia követi, Magyarország pedig hamarosan felzárkózik. Jiří Šebela, a morvaországi Dva Duby pincészet tulajdonosa ugyanezt hangsúlyozza, mivel Ausztriát a szigorú borszabályozása és az elmúlt 20 év erős exportteljesítménye miatt előrébb helyezi, de úgy véli, hogy „Csehország, Szlovákia és Magyarország még felfedezésre vár a borvilágban ”. A termelők nemcsak ugyanazon fajták mellett kötelezik el magukat, hanem a bor stílusát – hangsúlyozva a frissességet és az ásványosságot – és a borászati filozófiát (minimális beavatkozás, gyakran bio és egyre inkább természetes) tekintve is közelítenek egymáshoz. A hordóhasználatot gyakran kerülik, a hangsúly inkább a fajtákra összpontosul, mintsem a házasításokra. “A borivók több eleganciát keresnek, ezért a borászok hajlandóak változtatni a régi technológián a frissesség és a kézművesebb, az alacsonyabb beavatkozás érdekében” – mondja Moser. Erre az irányzatra különösen az Egyesült Királyság fogyasztói reagálnak pozitívan. Ebből kiderült, hogy a termelők az éveken át tartó, folyamatos posztkommunista beruházásai után egyre inkább elkötelezettek a közép-európai terroirt tükröző borok készítése mellett. Az Egyesült Királyságban megjelenő magyar borok sikerei – a borvásárok és -kóstolók – pedig ráirányítják a figyelmet Közép-Európa egyedi fajtáira és egyre markánsabb stílusára.