A házak a szőlőbe költöznek

Egyre többen sürgetik a radikális fellépést a szőlőültetvényeket károsító ingatlanspekuláció ellen. A kárpótlás után két-háromezer négyzetméteres területekre felszabdalt ültetvények egy része spekulánsok kezébe került, akik panorámás lakótelkekre jellemző áron kínálják őket eladásra. A nyaralókat gazdasági épületnek álcázva, arra szóló építési engedéllyel húzzák fel az új tulajdonosok, akik a szőlővel nem bajlódnak. Ezzel nemcsak a helyi borászok megélhetését, de a kultúrtájat is veszélyeztetik.

Eltűnőben vannak a szőlők a Móri borvidék a zártkerti területein is. A városhoz közelebbi dűlők, ahol szilárd burkolatos utat találunk, 70-80 százalékban nyaralókká alakultak vagy lakóövezetté váltak. A szőlő a fokozott építkezés áldozatává vált. „Az is megeshet, hogy ha nem lakna ott senki, akkor is felhagyták volna már a szőlőművelést – véli Varga Máté borvidéki elnök –, sajnos ebbe az is belejátszik, hogy a fiatalok kevésbé szeretnének szőlőműveléssel foglalkozni.” Ahol nincs is lakó a zártkerti övezetben, ott is találni felhagyott szőlőket, általában akkor válnak eladóvá az ilyen ingatlanok, amikor az idősebb birtokosok már nem foglalkoznak vele. De arra is van példa, hogy jó állapotú ültetvényeket vesznek meg a panoráma miatt, s az új tulajdonos nem kívánja a szőlőt művelni. Csókakő ennek vált áldozatává az egyedi panorámájával.

Móron színesebb a kép, inkább a lakóházak jelentek meg a szőlők helyén. „Két csoportba sorolnám a szőlőhegybe kiköltözőket” – fogalmazta meg tapasztalatait a szakember. Az egyik azokból a természetbe vágyó, egzisztenciálisan jó körülményekkel jellemezhető személyekből áll, akik kiszakadni szeretnének a városi létformából. Takaros porták jelzik a megjelenésüket. A másik véglet a perifériára szorult emberekből áll. Móron megemelkedtek az ingatlanárak, s sokan ezt már nem tudják megfizetni, vagy egyéb okok miatt kerültek nehéz anyagi helyzetbe. „A zártkerti övezet éppen ebből kifolyólag eklektikus képet mutat”, modern villák és bódék váltják egymást, néhol művelt szőlővel színesítve. A jelenlegi szabályozás erre nem nyújt hathatós megoldást.

Mivel a földterületek ára jelentősen megnőtt, így azok számára, akik szőlőt művelnének, elérhetetlenné váltak. Móri viszonylatban egy hektár szántó 1,2-1,5 millió, míg egy hektár szőlő 2-4 millió forint. Ha viszont ezt egy zárkerti árakból számoljuk vissza, akár tízszeres összeg is kijöhet. Így szorul ki a mezőgazdaság ezekről a területekről. Szerencsére Móron a szőlőtermesztés zöme még külterületeken zajlik, ám ahogyan terjeszkedik a város, egyre több dűlőt fog a beépítés érinteni.

Jelenleg Móron helyi rendelet írja elő, hogy építkezés csak akkor kezdhető meg, ha a terület 80 százalékán szőlőt találunk. Sajnos ennek a szabálynak nem tudnak érvényt szerezni, mint ahogy annak sem, hogy zárkerti ingatlanban életvitelszerűen lakni nem lehet. Az ott található házak gazdasági épületként vannak nyilvántartva. Pedig néhányuk ránézésre is luxusingatlan.

Másik oldalról kitapintható a feszültség a szomszédok között. A szőlőművelés bizonyos hanghatással jár, berreg a traktor, a permetezőgép, száll a por.

Vannak olyan kiköltözők, akik az együttélés szabályait sem tartják be. Villany a legtöbb helyen megtalálható, de víz- és szennyvízcsatorna nincs, és a szemétszállítás sem megoldott. Nem túl kellemes a háztartási szemét elégetése, amire pedig nap mint nap akad példa. „Zártkerti övezetben autóbontóra is bukkantunk” – jegyezte meg az elnök, hogy a környezetszennyezés általános probléma.

A Badacsonyi borvidéken ugyancsak megnehezíti a gazdálkodók életét az ingatlanspekulánsok tevékenysége. Mivel a belterületek beteltek, a külterületek felé terjeszkednek, nagyon sok hobbikert esik áldozatául. Mindezt az egyedülálló panoráma is generálja. Ezek a területek sok esetben első osztályú besorolású szőlők, ám ha nem ültetvényekről van szó, ez a körülmény akkor is jelentősen emeli a környező ingatlanok árát.

„Hiába a Balaton-törvény által előírt 80 százalékos betelepítési, művelési kötelezettség, nem lehet betartatni” – jelezte Borbély Tamás, a borvidék elnöke, hogy szakmai oldalról ragaszkodnak ugyan a szőlőkultúrához a szőlőkataszteri besorolású területeken, de nem könnyű a helyzetük. A 2000-es évek elejéig 5000 négyzetméter volt az a minimum teleknagyság, amire lehetett építeni, ám sok helyen leszállították 3000 négyzetméterre. Ahelyett, hogy a hegyközség által javasolt területnövelést fogadták volna el az önkormányzatok, inkább csökkentették. Ez is melegágya a telekspekulációnak.

A szakember tapasztalata szerint sokan betelepítik a területük 80 százalékát, ám hiába van a Balaton-törvényben 20 éves fenntartási kötelezettség, a hegyközségi rendszert szinte semmibe veszik a befektetők. „Ha a kormányhivatal nem áll mellénk segítőleg, akkor a felszólító levelünk a kukában végzi” – osztotta meg véleményét az elnök. Már a kárpótlás idején megbicsaklott a szépreményű elképzelés, hogy szőlőhegyek övezte Balatonban gyönyörködhetünk, sokan vásároltak fel ültetvényeket befektetési céllal, ám azok művelése elmaradt.

Sokan azért jönnek ide, mert a gondozott szőlőhegy látványa vonzza őket, az új tulajdonosok mégsem veszik észre, hogy saját maguk körül ölik ki a szőlőkultúrát, és ezzel hosszabb távon elértéktelenedik az ingatlanjuk.

Feszített vizű medencék épülnek tűzivíz-tározó név alatt, pedig rendelet írja elő, hogy ezeknek fedett létesítményeknek kell lenniük. A katasztrófavédelem is csak néhány nyaralótűz kapcsán figyelt fel a jelenségre. A nyaralók nagy részét is gazdasági épületként tüntetik fel, legfeljebb az ablakon lévő függöny, a panorámás terasz és a nyugágyak árulkodnak a valódi funkcióról. „A belterületi ingatlanok iránti fokozott érdeklődés azt a veszélyt is rejti, hogy a helyi fiatalok szorulnak ki a piacról” – tette hozzá Borbély Tamás.

Baloghné Király Mónika, a Balatonfüred-Szőlősi Hegyközség elnöke kiemelte, a Balaton-felvidéken trendivé vált szőlővel, borospincével rendelkezni, a járványhelyzet pedig csak felgyorsította ezt az igényt. Erős zártkerti rendszer jellemzi a vidéket, s ha már rajta van egy kis építmény, vonzóvá válik. A magas ingatlanár pedig öngerjesztő folyamatot indít. „Nem lenne gond, ha ezeken szőlőt termelnének, hiszen a nagyobb borászatok szívesen vásárolnak fel” – hívta fel a figyelmet, hogy a termőhelyi pontértéket nézve Magyarország legjobb szőlőterületeit találjuk a Balatonfüred-Csopaki borvidéken. Felméréseik szerint 10-15 százalékkal csökkentek a területek, ahol nem folyik szőlőtermesztést.

Panorámát, szomszédmentességet, nyugalmat vásárolnak, nem törekszenek a szőlőművelésre. „Nem sok eszköz van a hegybírók kezében, hogy ezt a folyamatot befolyásolni tudják” – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy Balatonfüred városa támogatja, hogy minél több szőlőterület maradjon meg, és vannak más önkormányzatok is, ahol korlátozzák az építkezést.

„A szőlőhegybe kitelepülőknek tisztában kellene lenniük, mire számíthatnak” – sorolta a gazdálkodási tevékenységgel járó „kényelmetlenségeket”. Az új tulajdonosok nehezen tolerálják a gépek zörgését, a permetlé szagát, nem hiszik el, hogy ennyi pénzért egy mezőgazdasági területet vásároltak. Szőlő- és borvidékről beszélünk.

Egyre nehezebb a gazdálkodni vágyóknak beszállniuk az ingatlanért folyó árversenybe. Egy olyan 2000 négyzetméteres telekért, amin építmény is van, panorámás, kifizetnek 40-50 millió forintot. Fogynak az összefüggő nagy területek, ezeket már művelik a szőlőtermesztők, vagy beerdősültek. Egy hektárnyi szőlő betelepítésére és gondozására a harmadik évig – és akkor még nem termett – tízmillió forintot kell szánni. Aki piacra termel, és borból él, nem tudja kifizetni a magas telekárat.

A divat pedig vonzza az új „honfoglalókat”, s aki a nyugalomért vásárolja meg a területet, egy percig sem lehet biztos, hogy nem lesz hamarosan szomszédja, s ezzel éppen azt veszíti el, amiért egy vagyont kiadott.

Nincsenek könnyű helyzetben a Balaton-felvidéki polgármesterek. Paloznak után Szentantalfa is önkormányzati rendeletben vezetett be változtatási tilalmat a balatoni falu külterületén. „Arra törekszünk, hogy Szentantalfa ugyanaz a barátságos, élhető hely maradjon, aminek megszoktuk: egy kellemes, fiatalos falu, jó helyi borokkal, vendégmarasztaló pincékkel, szőlőkkel, mezőkkel. Ezért most lépnünk kellett” – mondta megkeresésünkre Kiss Csaba. A település polgármestere hozzátette, április 1-jétől felfüggesztettek minden, korábban még el nem indított építési lehetőséget Szentantalfa külterületi részén. A tilalom a helyi rendezési terv felülvizsgálatának befejezéséig lesz érvényben. Erre akár három éve is lehet az önkormányzatnak, de jóval előbb szeretnének előállni az építési szándékokat jobban kordában tartó szabályokkal. „Azt tervezzük, hogy 5000 négyzetméterre emeljük azt a teleknagyságot, amin már lehetne építeni. Az építmény nagyságát pedig 75 négyzetméterben korlátoznánk. Ezzel talán sikerülne elérnünk azt, hogy a Nivegy-völgynek ez a része ne váljon üdülődzsungellé, hanem továbbra is a szőlőiről, borairól, szépségéről híres vidék maradjon” – hangsúlyozta a polgármester.