Történeti és jogi háttér

Magyarország az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) alapító tagjaként nagy szőlőtermesztési és borászati hagyományokkal rendelkezik. Európa más, kedvező adottságú vidékeihez hasonlóan a szőlőtermesztés és borkészítés nyomai a Kárpát-medencében is több mint két évezredre nyúlnak vissza.

A minőség biztosítása és a hamisítás megakadályozása érdekében e tevékenység szakmai és jogi szabályozása viszonylag hamar kezdett kialakulni. Az első ilyen jellegű szabályok a 16. századból származnak. A hegyközségekről szóló első törvényt, mely hasonló volt a jelenlegi szabályozáshoz, 1894-ben hozták meg, s az a második világháborút követő diktatúra létrejöttéig hatályban volt.

A hegyközségekről szóló jelenlegi törvényt a rendszerváltozás után, 1994. december 27-én fogadták el. A hegyközségi rendszert fokozatosan alakították ki: utolsóként, 1996. március 28-án a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa alakult meg. A hegyközségi törvény előkészítése során figyelembe vették a régi nemzeti hagyományokat és a korábbi hegyközségi törvényt, s a szabályozás EU-konform kialakítása érdekében szem előtt tartották az EU legfontosabb szőlőtermesztő és bortermelő tagállamainak hasonló jellegű szabályozását is.

Szerkezet

A KSH adatai szerint Magyarország szőlőtermő területe jelenleg 130 ezer hektár, ebből a hegyközségekhez kb. 76.000 ha tartozik, mely tartalmazza a borvidékeket és az ún. bortermő helyeket. Az utóbbiak nem kapcsolódnak szorosan egy-egy borvidékhez, azonban régóta jó minőség bort termelnek és kedvező adottságú termőhelyekkel rendelkeznek.

A hegyközségi rendszer köztestületként működik. Ez azt jelenti, hogy a törvény értelmében a szőlő- és borágazatban tevékenykedők (szőlészek, borászok és borkereskedők) számára kötelező a tagság, ugyanakkor a hegyközségek a jogi szabályozás szerint önkormányzati testületet alkotnak, hasonlóan az autonóm civil szervezetekhez.

A hegyközségi rendszer három szintből áll.

Alapvető és legfontosabb egységei, a hegyközségek az egy vagy több település körüli szőlőültetvényeket képviselik, harmonizálva, összehangolva és irányítva ezen területeken a bortermelést és -kereskedelmet. Ma Magyarországon 313 hegyközség van.

Az egy adott borvidékhez tartozó hegyközségek képviselői Hegyközségi Tanácsot alkotnak. A törvény szerint a Tanács nem utasíthatja a hegyközségeket, azonban - mivel az elnökeikből és képviselőikből áll - segíteni törekszik az adott borvidék egységes arculatának kialakítását vagy fenntartását, és őrködik a felett, hogy az egyes hegyközségek ne sértsék egymás érdekeit sem technológiai, sem kereskedelmi vagy egyéb téren. Ma Magyarországon borvidék s ennek megfelelően 22 Hegyközségi Tanács van.

Az összes Hegyközségi Tanács elnöke és azok egy-egy további képviselője valamint a főtitkár alkotja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát. E testület képviseli a hazai borgazdaság érdekeit és koordinálja a borvidékek szakmai és gazdasági érdekeit.

Az ágazat oktatási és kutatási intézményei valamint az állami közigazgatás és az ágazat számos szervezetének képviselői részt vesznek a Nemzeti Tanács és a Hegyközségi Tanácsok munkájában, ők azonban csak tanácskozási joggal rendelkeznek.

A hegyközségi rendszer alapjában véve önellátó: fő anyagi forrását a tagok befizetései jelentik. Ezt egészíti ki az állami támogatás, hiszen a hegyközségek olyan igazgatási feladatokat is ellátnak, amelyeket korábban állami szervek (például önkormányzatok és földművelésügyi hivatalok) végeztek.

Feladatok

A szervezet egyik legfontosabb feladata az eredetvédelem biztosítása. Ennek érdekében szabályozza és ellenőrzi a telepítést a termőhelyet, a fajtát és más specifikus előírásokat illetően. A hegyközségi szabályok készítése és azok végrehajtásának ellenőrzése által a szőlőtermesztés, a borászat és részben a kereskedelem azon elemeit szabályozza, amelyek legfontosabbak és legnagyobb hatással vannak a minőségre. A hegybíró adja ki a származási igazolást minden egyes megtermelt szőlőmennyiségre, amely alapján aztán a bor eredete is ellenőrizhető.

A termelők termelésüket és készletüket a hegyközségeknek kötelesek jelenteni, amelyek az adatokat elektronikusan dolgozzák fel.

A hegyközségek másik fontos tevékenységi köre az arculat kialakítására, vagy - ahol ez már létezik - annak védelmére irányul.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyben terméktanács is, vagyis a kormányzat partnere az ágazat szabályozásával, az arra vonatkozó piaci intézkedésekkel vagy egyéb témákkal kapcsolatos kérdések megvitatásában.